Anya pocakos levelezései

Válogatás a várandósság ideje alatti levelezésekből, avagy Anya helyzetjelentései rólam, rólunk.


2008.12.04. Az első levél

„Sziasztok!

Így néz ki egy projektjét sikeresen befejező 16 hetes anyuka :)

Pussz:Brigi”

2008.12.05. Válasz Szilvinek

„Apukáján kívül még nem sokan mondták, hogy jól áll, ugyanis amennyire csak tudtam, eltitkoltam az öltözködésemmel a Pici létezését. Most hogy befejeztem a projektem nagyját (már csak a kártalanítás van hátra meg majd 2 hét múlva a korrekciós pontok tömedékelésének ellenőrzése) és hogy már csak max. aláírni meg értekezletre kell felmennem Budapestre, amúgy itthon vagyok, csak most jutottam el odáig, hogy vegyek magamnak kismama cuccokat!!! A régi ruháim ugyanis már nagyon kényelmetlenek, bár előzőleg vettem bővebb nadrágokat meg melegítőket, amikben dolgoztam, de már azok sem igazán kényelmesek. Van ám most már nekem egy barna kordbársony kismama kertésznadrágom is, amibe istenien érzem magam és Maci szerint úgy nézek ki benne, mint egy manó :)
Most kezdtem el hordani ezeket a cuccokat, és most lett már akkora a pocak, hogy már ha akarnám se nagyon tudnám rejtegetni. Szóval a környezetem majd csak mostanság fog feleszmélni! A munkahelyemen még mindig nincs senki sem beavatva, és ha meg tudom oldani nem is akarok még mindig beavatni senkit.
Nagyon elfáradtam, nagyon sok energiámat kivett az utolsó két munka, főleg a saját projekt, gyakorlatilag terhesen csináltam végig már Barcs végét, a Lenti munkát teljesen, ráadásul folyamatosan éjszakázva, a szabad dekádokban meg a saját projektet készítettem elő... semmi szabadidőm nem volt már hetek-hónapok óta. Ezt a Dunavarsány 2D-t is folyamatosan csináltam, nem voltam itthon jó egy hónapig...
Na nem rizsázok a lényeg a lényeg, hogy most hétvégére beiktattunk egy kis kiruccanást, mert most pihenést írtam fel saját magamnak ezerrel! Amúgy tényleg nagyon jó lenne talizni, meg örülnék nagyon ha eljönnétek, de ez a hétvége most nem ok. Viszont mivel már nem dolgozom többet, így tengernyi időm lesz csavarogni meg vendégeket fogadni, meg miegymás... szóval hamarosan összehozunk valamit. Amúgy sem láttam még mindig az új színekkel kifestett lakásotokat:) most majd azt is bepótoljuk meg szerintem ti sem láttátok még az én szekrényem, meg tv-m meg asztalom, meg persze POCAKOM :D

Amúgy ezek a kismama cuccok iszonyú drágák, de majd megtartom őket és ha kell majd neked is belőlük valami, ígérem rád ruházom őket, ugyis kb hasonló a méretünk.. Meg majd örökítjük egymás közt a kicsi cuccokat is, mint őseink tették :)

Na most már, hogy regényt írtam időbőségem zavarának szokatlan szituációjában, lassan elköszönnék! És sorry ha untattalak! Ja és üssetek le ha megkattanok, vagy hülye leszek. Terhes vagyok, nem beteg, ezt juttasátok mindig eszembe :)

Pápá
pussz:
Brigi”





2009.01.26. Zolikának

„Szia!

Voltunk 4D ultrahangon, amit rögzítettek dvd-n is. Ebből a felvételből vágtam ki ezeket a képeket :)
Nekem nagyon sokat kell pihennem (orvosi utasításra), de egyébként egész jól vagyok. Remélem feléd is minden rendben működik. Vigyázz magadra! Puszi : Brigi ”

2009.02.12. Rita, Imi, Zolik

„Sziasztok!

Tegnap voltam 26 hetes, szóval repül az idő... Ma fogorvosnál voltam, kötelező jelleggel. Állítólag a kismamáknak nagyon romlik a foguk és ilyenkor gyakran kell járni. Bevallom én most voltam először, mert eddig mindig csak halogattam, de a védőnő rámszólt és már nem bújhattam ki alóla. A doki azt mondta meglepően jók a fogaim ahhoz képest, hogy terhes vagyok. Bár tele van a szám tömött fogakkal, rossz fogam nincs :) Igazából egyetlen tömésemet újította fel, de szerintem azt is csak azért, hogy csinálhasson velem valamit. Szóval most le van zsibbadva a fél pofám és a legszörnyűbb, hogy 3 órán át nem ehetek. Ez most nagy csapás! Bár ettől is kellemetlenebb lesz majd hétfőn a terhességi terheléses vércukor-szint vizsgálat :( Éhgyomorral kell menni, vesznek vért, aztán megitatnak velem egy szörnyűséget, amit a kismamák 95%-a kihány és iszonyú küszködések árán bírja csak magába tuszkolni... aztán várnom kell 2 óra hosszát továbbra is éhezve, számban annak a szörnyűségnek az ízével, majd ezután ismét vesznek vért! Hát mit ne mondjak, már alig várom. Holnap megyünk az anyakönyi hivatalhoz apasági nyilatkozatot tenni, mert ha ez nincs és nem viszem magammal a szülésre, a gyereket nem anyakönyvezik Turainak, mivel nem vagyunk házasok. Szóval Endrének hivatalosan kell nyilatkoznia, hogy ő az apa. Nem tudom kinek mi a véleménye, de úgy határoztunk Alíz lesz a kicsi neve. Végül ebben tudtunk mindketten kiegyezni. Szerettük volna, ha Turai Naira lett volna, de akkor még ezt a nevet anyakönyvezhetővé kellene tennünk, mivel Magyarországon ez nem anyakönyvezhető, másrészt meg Szilvit sem akartuk megbántani, mert ez a név neki is nagyon tetszik és ezt akarja majd adni ha lesz lányuk... Szóval Endre végül engedett a családi béke érdekében. Ha már mind az unokatesóim, mind a keresztszüleim elfogadták őt, szimpatikusnak tartják és jó kis baráti közvetlen kapcsolat alakult ki, nem akarta egyikük haragját sem kivívni, csak egy névválasztás miatt. Így hát hosszas keresgélés és egyezkedés után az Alíz lett a nyerő név.
Megyünk még holnap Endrét bejelenteni hozzám, mert elvileg hontalan. Muszáj átjelentkeznie, mert minden hivatalos levele még a régi címre megy és csak lakcímkártya ellenében tudja bejelentgetni az egyes helyeken a lakcímváltozását...
…
…A munkahelyemen elég pozitívan fogadták a babát, voltam már azóta többször Pesten, de ennyi, egyébként nem dolgozom már... Néha unom is magam a sok fekvésbe, de muszáj, mert mélyen van a méhlepényem és az orvos rengeteg pihenést "írt fel", meg beírta a kiskönyvembe hogy " házas élet tilalma". Ez egy kicsit elszomorít, mert hát a hormonjaim meg működnek, mint állat, volt egy nagyétvágyú időszak, aztán volt egy olyan, amikor gondolni sem bírtam rá, most meg megint hiányzik és nem lehet semmit, ugyanis elég intenzíven szoktam megélni az orgazmusokat, ami méhösszehúzódásokat okoz, és az orvos azt mondta ne játszunk vele, mert akár még a szülés is beindulhat ezektől az összehúzódásoktól. Szóval nyugi van, pedig az az egyik klassz dolog a babaváráskor hogy baromira nem kell védekezni :D Vannak még már tilalmaim is, mint pl. nem vehetek forró ülőfürdőt, csak gyors langyos zuhany a megengedett, abszolút nem emelhetek semmit, bevásárlás házimunka mind felejtősek (bár ezek nem is hiányoznak).
A baba nagyon kis eleven, már szabad szemmel is látható a hasamon a sok mocorgása, forgolódása, rugdosásai... Sokszor odabújik a kezünkhöz, ha érzem, hogy a bal oldalon van bekucorodva és a jobb oldalra teszem a kezem, akkor odahúzódik :) Apukájának meg rendszerint ad pacsit. Odanyomja a kis kezét az övéhez.
Egészen biztosan muzikális lesz a gyerek, mert bármiféle zenét hall, rögtön ritmikus mozgásba kezd, mintha a maga módján táncolna :) Édes szájú már most, mert ha valami édeset eszek mindig fölélénkül, egyébként meg aludni szokott evés után.
Én is sokat változtam, akkora vagyok, mint egy tehén, jó nagy segget növesztettem, a melleim nem tudom meddig nőnek még, már háromszor váltottam melltartó garnitúrát a méretváltozás miatt, de már ezek is szorítanak... Esténként föl kell kelni pisilni és persze úgy mászok ki az ágyból mint egy víziló, nem tudok sajnos észrevehetetlenebbül, erre persze szegény Endre mindig fölkel.
Küldök két egészen friss fotót is. Úgy látom már jó hosszú lett ez a beszámoló, így lassan el is köszönök.
Veletek mi újság? Ha tudtok írjatok. Sok-sok puszi : Brigi”








2009.02.17. Családnak, barátoknak

„Sziasztok!

Holnap leszek pontosan 27 hetes, tehát a következő héten hivatalosan is megkezdem a harmadik trimesztert. A naptáramba már a visszaszámlálást is beírogattam, ma pontosan 92 napom van még hátra május 20-ig…
Tegnap voltam terheléses cukorvizsgálaton, gyönyörű lila foltok maradtak a karjaimon. Az első vérvételt még kibírtam rosszullét nélkül, sőt azt a borzalmat is leküzdöttem magamba viszonylag gyorsan, amit megitattak velem, de mikor 2 óra múlva kellett mennem újra vérvételre, úgy hogy már majd kiugrottak a szemeim az éhségtől, és Lizike is dörömbölt bennem szüntelen mint állat, akkor már rosszul lettem. Pedig elfordultam és a szemem is becsuktam, mégis elsötétült minden. De felpaskoltak és azonnal befaltam 3 szendvicset és megittam legalább egy liter gyümölcslevet. Ez adott annyi erőt, hogy haza menjek, de aztán kinyúltam, aludtam majdnem egész nap.
Eredményért meg tanácsadásra majd 25-én kell mennem.
Ma meg terhes tornán voltam. Beiratkoztam egy ilyen zenés mulatságra, amit a gyerek már most roppant mód élvez, végig mocorogta velem az egészet, valószínűleg a zene miatt, arra mindig beindul. Csupa lánybabás kismamával járok és én vagyok a legfiatalabb saját koromat és a baba korát is tekintve egyaránt. Szinte mind 32-35 hetesek voltak, de amúgy a hasam méretével nem lógtam ki! Aki a tornát tartotta is azt mondta, hogy jó nagy hasam van ahhoz képest hogy mennyi idős terhes vagyok. Ilyenkor mindig a frász kerülget. Ok, hogy nem akarok pici kis nyamvadt gyereket, de egy bálnát nem vagyok képes megszülni, egy 3 kg-os gyerek pont jó lenne, az se nem túl kicsi se nem túl nagy… Na mindegy mostantól tornázunk mind a ketten, mert hát én se akarom tovább növeszteni a seggem, mert most tökéletes félgömb alakú, de itt most már elég a párnákból. Azért túlzásba se viszem, nyugi, nem kell beszarni, amúgy meg jól is esett. Világ életemben nem bírtam megülni a seggemen, és most jó volt kimozdulni meg találkozni, beszélgetni kismamákkal…
Hiányoznak a feladatok, a munkám, az emberek körülöttem, hogy dirigálhassak stb. Bár most jó, mert megint kaptam egy itthoni feladatot a munkahelyemről, ezzel 2-3 nap biztos el fogok bíbelődni, de akkor sem olyan mintha emberek közt lennék.
Beiratkoztam ám egy szülésre felkészítő tanfolyamra is, az majd csütörtökön lesz, már nagyon várom, állítólag marha érdekes dolgokat lehet megtudni. A kismamák nagyon dicsérték. Meg azt mondta a tanfolyamvezető, hogy majd megyünk szülőszobára is. Na oda el akarom csábítani Endrét is, ugyanis nagyon hajlunk afelé, hogy papás-mamás szülésünk legyen! Akarom mondani én szeretném, őt meg puhítgatom. Sajna ugyanolyan vértől rosszul levős mint én, így nehéz rábírni, bár nem is zárkózik el tőle. Na majd meglátjuk… Kényszeríteni nem fogom, de jól esne, ha ott lenne velem valaki. Fosok az egésztől, mint állat!!!
Na jó nem fárasztalak benneteket, el is köszönök. Sok puszi mindenkinek: Brigi

Most képet nem küldök, lehet megint elmegyünk Baba-moziba, ha igen akkor majd a kis Alízról küldök friss pocakfotókat :)”




2009.03.16. Levél családnak, barátoknak

„Sziasztok!


Ismét itt vagyok, hogy hírt adjak magunk felől. Most 31 hetes vagyok és a visszaszámlálás szerint még 64 napom van hátra. De a gyakorlat szerint a gyerekek több mint 90%-a nem pontosan a kiírt napon jön világra. A 37. héttől bármikor jöhet, akkor már nem számít koraszülöttnek és egészen a 42. hétig nem számít túlhordásosnak sem. Szóval elég tág az az időintervallum amikor úgymond "időben" megérkezhet. Ha belegondolok, lehet hogy már csak 6 hetem van. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ



By the way Zolka! Ha tényleg látni akarsz még anyaelefánt mivoltomban, alias gazdaságos kettő az egyben csomagolásomban, akkor csipkedd magad haza Külföldiából :)

Sokminden történt ám velem mióta utoljára jelentkeztem, nem is tudom hol kezdjem. Voltam szülőszoba látogatáson, érdekes volt, bár olyan fülledt és meleg volt odabent, hogy igencsak küzdeni kellet a rosszullét ellen és mikor kiszabadultunk, rögtön ráugrottam az ablakra és szinte haraptam a friss levegőt. Egyre kisebb a hely a tüdőmnek, gyakran van légszomjam és újabban a medencém is nagyon tud fájni. Mindig is abban a tudatban voltam, hogy széles a csípőm, így könnyen fogok szülni, de most rá kellett jönnöm, hogy a bennem növekvő Óriásbogyóhoz képest mégsem elég széles... Ugyanis azért fáj, mert nyomja szét a medencecsontom, hogy elegendő helye legyen kibújni.
Feküdni már csak háton tudok, mert Prüntyőke rámszol: Anya nem jó! Szenvedek is emiatt, hiszen mindig is hason szerettem ill. tudtam aludni, de mióta Ő a főnök bennem, nem aludtam hason, még amikor lapos volt sem, most pedig már oldalt sem szabad :( Nem engedi azt sem hogy görnyedjek, akkor is durrog bentről: Így szűk a hely! Aztán ha nem húzom ki magam, izomból bordán rúg.

A lakásba is történtek változások, mind a nagyszobába, mind a kisszobába elkészültek és be is lettek szerelve az általam megálmodott, majd megtervezett s végül lemakettezett szekrények-polcok. Rendeltem ágyat is, de az még mindig nem érkezett meg, leghamarabb április elejére ígérték... Egyelőre még marad a lufiágy. Csináltattam egy cipőspolcot is , mely az inimini előszobámba nagyon is hasznos bútordarab. Felszereltünk egy tükröt, melybe nap mint nap gyönyörködöm, persze ez nem igaz, hiszen szörnyülködöm már saját szemeimmel is látott hatalmas méreteimen. (Ma reggel beszorultam Endrénél a konyhába, de ez egy külön story!) De a tükör az kell! Nekem nagyon hiányzott már. Persze egy mérleg is bekerült a lakásba, miheztertás végett! Nőnapnak(=Zoltán napnak: sok-sok és igen sűrű elnézésedet kérve drága Zolkazolk, most, itt, nyílvánosan kérve megbocsájtásodat késedelmes köszöntésemért, de azért nem elfelejtve boldog névnapot kívánok Neked!) szóval nőnapnak köszönhetően a virágok száma is gyarapodott a lakásban 1-ről 2-re. :-)
Készítettem a nagyszobaajtóra egy fényképmontázst, amiben azóta minden hozzánk betévedő ember hosszú percekig veszlik el. Most írhatnék még olyan apróságokat is hogy kicseréltem a fogkeféket meg vettem új wc-illatosítót de ennél sokkal markánsabb berendezésbeli változások a gyerekszobában mentek végbe. Bizony ám! Megtört a jég! És bevásároltunk a Kicsinek! Hogy hogyan és miképp, majd egyszer egy jó bor mellett elmesélem, vagy inkább majd Endre elmeséli, de lényeg a lényeg: van kiságy pelenkázóval, van babakocsi, zabálni való kicsiruhák.......... sok-sok-sok-sok minden, ami egy új kis jövevénynek kellhet. És persze minden új, mert mind le vagytok maradva és nem volt kitől örökölnöm!
Hogy mennyibe került nekünk mindez??? Hát senki ne kérdezze, mert titok. Épp elégbe, főleg ha csak annyit mondok, hogy egy akár orvoshoz is felvehető kis tipegő többe kerül, mint ha magamnak vennék egy márkás pólót, vagy hogy a(z akciós) babakocsi árán akár (régesrégi használt ugyan, de mégiscsak) igazi kocsit is lehetne venni! Bár abban mégsem tologathatjuk. Szóval sokba volt és legyen elég ennyi. Mindenesetre ha gyerekvállalásra adnátok a fejetek, bőségesen legyen tele a buksza!!! (Ja és úgy kb. még 25 évig!)

Apámból kitört az aggódó nagyapa! Sosem hittem, hogy egyszer majd így fog viselkedni! Épp a cumisüvegek között válogattam mikor felhívott. Mondtam neki hogy mi a helyzet, kezemben egy nagyon bájos micimackós cumisüveggel. "Hol gyártották?" kérdi tőlem. Annyira jellemző- gondoltam magamba. Más sem érdekli mint hogy hol gyártották... Erre én: "Származási hely, Kína." - mint ma már sajnos szinte minden.
"Úúúúú, tedd vissza! Meg ne vedd!!!!" förmedt rám. "Olaszt keress! Az a jó!"
Elkezdtem nagy gyorsan valami olaszt felkütatni de nem volt csak német a kínain kívül. Mondtam is neki: 1490 HUF, a márka NUK.
"Ne törődj vele! Azt vedd meg, nem baj ha drága, de ne vegyél kínait!!!!" "Belebasznak mindenféle mérget!"
Megismételte még párszor, miközben megígértette velem hogy semmi olyat nem veszek a gyereknek, amit a szájába vesz és Kínából való!
Megfogadtam a tanácsát és nem is vettem semmi kínai szart, ami szájba kerül. Ruhácskákat viszont igen, azt szereztem be a kínaiból is, mivel valamivel olcsóbb, és hát úgyis gyorsan kinövi, elnyűni, tönkretenni nem lesz ideje. Meg hát nem mindegy, hogy a kispléd 450 HUF vagy 5000-től indul, mert a bababoltban ennyi.

A hétvégén összeszerelte Endre a kiságyat Keresztapámmal, Keresztanyám meg kitakarította nekem az újdonsült szekrényeimet,polcaimat. Már van amibe be is pakoltam és most már Maci cuccainak is lesz helye. Szép lassan majd átfészkelünk ide, hozzám. Már bejelentettük ide az állandó lakcímét és névtáblát is csináltattam az ajtóra, amin mindkettőnk neve szerepel. Hallottam is "Baszdmeg nénit" az ajtó előtt sutyorogni a másik szomszéddal, hogy:
-Szerinted orvos???
-Hááát! Lehet akár ügyvéd is!
-No majd én kiderítem!
Ma mikor befizettem neki a közös költséget, átviharzott hozzám, szinte berontott, hogy : "Baszd meg na hagy nézzem csak miket hoztak ezek a szerelők, baszd meg!" Közbe gyorsan végigpásztázta az egész lakást, hátha rájön mit is fémjelez a Dr. de rábaszott, mert egyelőre nincs semmi Endrére utaló jel a lakásban a fényképeken, a papucsán, a fogkeféjén, a piperecuccain, a szennyesein ill. mosott ruháin kívül. Bár ha majd lesz is, akkor se fog semmi sem orvosra, sem pedig ügyvédre utalni. De hát neki mindössze ennyit foglalhat magába egy Dr.

Mostanság úgy próbálom teríteni a gyöngyékszereket, mint egy maffiózó a kábszert. Ezeket Gábor unokatestvérem felesége készíti, akinek még nem meséltem volna, és van egy honlap is amin meg lehet kukucskálni a kreatív mutatós ékszereket: http://www.slivasjewels.blogspot.com/

Jelenlegi legnagyobb szórakozásom a Ritától és Mátyiőtől (bocs Rit-Rit de nem akarom helytelenül leírni Matyi nevét) kapott D.Tóth Kriszta könyv: Lolával az élet...
Jókat mulatok rajta, tetszik a stílus, kicsit saját magam vélem benne felfedezni (bármint a stílusban). Hihetetlenül szórakoztat, mindig hangosan röhögök, aztán persze Endrének is el kell olvasni, mi is olyan mulatságos. Köszi Rita! Ismét megmutattad mennyire ismersz!

Járok tornázni, amit egyre jobban élvezek, mert egy csomó hasznos dolgot meg szoktunk utána még vitatni a többi kismamával. Nemrég otthon Macit is rávettem, hogy tornázzunk otthon is együtt. Én leszek a tanár, ő meg a terhes, aztán csinálja utánam. Kapcsoltam zenét, és elkezdtem a gyakorlatokat. Ő persze nem vett komolyan, míg el nem kezdtem nyígni, aztán úgy csinált mint aki komolyan veszi a terhestornát és annak fontosságát! Közben azokkal a mondatokkal fűszereztem a gyakorlatokat, amiket a mi tanárunk szokott mondogatni, csak elvétve egy két pl. Érzed már a lábadban?! Ez hajtja ki majd belőled a vizet! Ettől lesz kerek a fenék, csináld, csináld még! Szép kerek lesz az a popsi, mint a hasi! Most tartsd bent a levegőt! stb. Na persze mondanom sem kell, hogy kész kabaré lett a tornánkból mert őrült mód röhögött és már követelte, hogy mondj még ilyeneket!!! Komolyan ezt mondják ott nektek tornán?!Ezek után olyan örömmel tornázott velem mint egy kisfiú:) Marhára tetszett neki és láttam rajta, hogy nagyot tudna szórakozni ha lenne bent egy kandi kamera, mikor én járok el tornázni.

Vagy túl sokat emlegetitek vagy csak túl mohón nyeli a magzatvizet, de szegénykém nagyon sokat csuklik. Ilyenkor persze minden egyes szökkenését érzem :)
Megfigyeltem már, hogy Babóca reggel és este a legaktívabb, vagyis inkább amikor az apja is velünk van. Hogy a hangját vagy a kezét szereti-e jobban, nem tudom, de az tuti hogy már most közel állnak egymáshoz :) Érdekes, de az is feltünt, hogy a Keresztanyám jelenlétében is mocorgós és Endrén kívül még ő az akinek a kezétől nem ijed meg. Mert egyébként rendszerint fülét farkát behúzza, ha el kezdik fogdosni. Amikor Ritáék itt voltak nálunk, becsaptam a Lelkemet! Zenét kapcsoltam, amire táncolni szokott és egy óvatlan pillanatban rátettem Rita kezét a hasamra. Pont moccant, így neki is sikerült megélni egy ilyen pillanatot :)

Vasárnap moziban voltunk, megnéztük a Benjamin Button különös élete című filmet, ez egy filmdráma, nem túl vidám véggel. Tele van emberi dolgokkal, kicsikkel-nagyokkal, mint a soha le nem rágható csont: a szeretet, a szerelem... de van benne féltékenység, kegyetlenség, bűntudat stb. A realitás határain túllépő köntösbe csomagolt teljes emberélet ez,megfűszerezve érdekes jellemű (nagyonis emberi) mellékszereplőkkel. Amúgy F. Scott Fitzgerald novellája az alapja. Valójában inkább művész mintsem közönségfilm ez, bár a főszereplőknek köszönhetően, elsősorban Brad Pittnek, még az olyan kis picsáknak is eladható a film, akik föl sem érik ésszel a film valódi mondanivalóját, csak azt, hogy milyen helyes volt azon a motoron stb.
A film hatására Endre minden második szava a szeretlek lett felém, azt hiszem megviselte a lelkét. És Babácska is végigficánkolta a mozit, jó sok volt a hangos effekt, és az érzelmek is...

Dávid! Vannak már művelődési csekkek amikről beszéltem, szóval elkezdhettek válogatni a filmek, színházdarabok vagy egyéb kulturprogik közt :) Jó lenne néhányat még azelőtt felhasználni, mielőtt kibúúvik belőlem a gyerkőc!

Legújabb szenvedélyünk a jégkrém, de most nem a tölcséres fagyi féle, hanem a dobozos rájárhatós féle :) No meg a paradicsom sajttal, sok-sok paradicsom akármilyen sajttal.

Na akkor most már abba hagyom, mert ha idáig eljutottál, akkor már elég sok időt töltöttél velem, többet már nem lopok el! Sok-sok puszi mindenkinek! Brig”





2009.04.01. Levél családnak, barátoknak

„Halli!

Először is mindenkit köszöntök e nemes napon :)
Tegnap voltam ultrahangon, Alízka fejátmérője 82mm, a súlya pedig 2132g. Már fejjel lefelé van és előszeretettel rugdossa így a bordáimat. A medencém őrülten bír mostanság fájni és ez kb. két hétig tart, azt mondta a doki, hogy kicsike vagyok és a gyerkőc csinálja magának a helyet.
Bár erre Endre azt mondta: "Gravitációsan ékeli be a fejét!" :) :) :)
Rákérdeztem, hogy nem e nőtt ki a kukaca??? Mire a doki: NEM! Ez itt nuni!
Hát elég ciki lett volna neki ha mégis fiú és rózsaszínű lenne igen sokmindene. Ma voltam tanácsadáson és táppénzre vett a doki, meg berendelt minket vasárnapra a kórházba. Akkor fog ügyelni, és azt mondta menjünk be aztán mindent megbeszélünk a szüléssel kapcsolatban. Addig is szedjünk össze mindent gondolatban, amire kíváncsiak vagyunk. Meg Endrét is tájékoztatja az apás szülés menetéről.
A súlyom szerencsére már hetek óta nem gyarapszik, csak a gyerek növekszik ===> én fogyok :)
Nem is baj, mert már nem szeretnék ettől nagyobb segget meg ilyenek, mondjuk kisebb cicikkel is beérném...
Küldök két konkrét töltött pulyka fotót!
Sziasztok! Pussz: Brig”







2009.04.09. Levél családnak, ismerősöknek

„Sziasztok!

Már megint voltam dokinál, most már tök sűrűn kell mennem! A vérvizsgálatom, a vizeletem ismét ok. A vasam is elég. Híztam egy kilót. A vérnyomásom alacsony. A bvc-m 3000-ről 2000-re változott, azaz a méhszájam lassan kezd majd kinyílni. Meg is kaptam ma a dokitól, hogy FŰSZERES KAJA, SZEX, LÉPCSŐZÉS SZIGORÚAN TILOS!!!!! Mindennemű házi munka is a kedves apukára vár :) Feküdjek, pihenjek amennyit csak bírok, mert minimum 3 hetet még ki kell húznom, ugyanis még most fejlődik az utolsó hetekben a tüdeje. Bogyókat is írt fel... Ja és hogy Miskolctól lehetőleg ne menjünk csak olyan távol, ahonnan még fél óra alatt visszaérünk, de ha lehet ne nagyon menjünk inkább sehová. A medencém még mindig őrülten bír fájni.
Ma voltam először NST-n. Oda is mennem kell ezentúl tök sűrűn. Itt a baba szívhangját és mozgását vizsgálják legalább fél óráig. Az előttem lévő anyukát forgatták, böködték a hasát, tornáztatták, mindent elkövettek vele, hogy mozduljon már a baba, mert anélkül értékelhetetlen az ekg-ja… Na erre én! Felszerelték a hasam a tappancsokkal és attól tartottam hogy tuti be fogja húzni fülét-farkát, hogy gubbasszak ott jó sok ideig, míg hajlandó megmozdulni… De szólt a rádió! És hát ez a kis nőstény dög a pociba ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy táncoljon : ) Szóval végig táncolta az egészet, úgy hogy negyed óra után leszedték rólam mert már szinte adattúltengés volt a papíron. A nőcike azt mondta, ez a gyerek hiperaktív! Amúgy tényleg nem érdekli, hogy már alig fér el, ugyanúgy ugrál bennem, átrendezi a belső szerveim, én meg csillagokat látok!
Vasárnap bent voltunk a kórházba a dokinál a szüléssel kapcsolatos megbeszélésen. Doki mondja Endrének, hogy ha akarja még akár a köldökzsinórt is elvághatja. Ezt ő persze úgy értelmezte, hogy azt mondta neki az orvos: Akkor vagy fasza gyerek, ha elvágod a köldökzsinórt! Most tök transzba van, mert ő nem akar fasza gyerek lenni!!!!! Már ő is be van szarva, szerintem jobban mint én…
A Spar-tól a házig az egyébként 2perces utat már csak 20 perc alatt sikerül megtennem, az emelkedő miatt (aki járt nálunk tudja, miről beszélek, aki még nem járt itt, azt pedig örömmel látjuk ha van kedve ide ellátogatni).
Ma találkoztam egy röntgen szemű mamival a gyógyszertátban:
mami: Kislyáány! Ugyi?
én: Igen. Honnan tetszik tudni?
mami: Há lááátom én!

Küldök néhány új fotót rólunk, kétszerre mert egyszerre nem megy bele! (Fülembe jutott, hogy nagy érdeklődés és találgatás lengte körül az apa mivoltát, így küldök róla is képet. ) Remélem még nem unjátok a tehén-anya képeimet, mert akkor nem küldözgetem őket.
Na pá! Pussz: Brigi”









2009.04.24. Levél családnak, barátoknak

„Sziasztok!

Nem bírtam ki, hogy még egyszer ne lássam a pocakban, így elmentünk megint babamoziba. Először csütörtökön, de nem jártunk sikerrel, mert eltakarta az arcát és meg sem moccant... Így csak azt láthattuk mekkora nagyra nőtt! Nem szépítem, jó dagi kislány, tele hurkákkal (csak csendben jegyzem meg, ebben apára ütött)! Mivel semmire nem reagált és jóllakottan aludt, így kaptunk hétfőre egy új időpontot.
Amikor már nagyon éhes és nem kap semmit, akkor idegből szokott püfölni és rugdosni, így hétfőn egész nap azt magyaráztam neki, hogy nem szabad eltakarnia megint az arcát, mert akkor nem adok neki enni! Addig egy falatot sem kap míg meg nem mutatja nekem magát. Délbe ettem utoljára és fél hétre mentünk. Már én is éhes voltam nagyon de csak azért sem ettem. BEJÖTT!!!

A kis éhenkórász csak úgy ficánkolt, ütögetett, rugdosott hogy most már adjak valami kajcsit! Szóval sikerült elkapni az arcát elég jól. Bár a lepényem pont a pofijánál van, így nem mindig sikerült teljesen átvilágítani ezért sem annyira tiszták a képek, mint 22hetesen. (egy ilyen képet is küldök összehasonlítás képpen "Bubuska" néven).
Meg hát akkor a víz is több volt neki és ő is sokkal kisebb volt. De mindennek ellenére szerintem jól kivehető képeket sikerült kivágnom a dvd-ből.
A súlyát már most 3,2kg-ra becsülték. A szonográfus rendes volt, nem akarta ledagizni, így fogalmazott: Rendesen kitölti a teret! Azért remélem, meg bírom majd szülni... Elvileg április 29-től bármelyik nap megérkezhet, de ha bent marad május 20-ig, akkor nem tudom mekkorára nő még! Mindenesetre marha nehéz már cipelnem így is. A hasam meg viszket, mint állat, nem győzöm magam kenegetni! Ez persze azért van, mert nyúlik még mindig a bőröm, vagyis folyton növekszik... Ha nem igyekszik ki és továbbra is ilyen ütemben gyarapszik, akkor a Michelin-baba elbújhat mögötte!!! (én meg persze elfelejthetem a természetes szülést...)

El is köszönök mert túl sok lesz már a gyerekből :)
Puszi: Brigi”