Sziasztok!

Minden az egyetemen kezdődött, ugyanis a szüleim ott ismerkedtek meg.
Na de ne szaladjunk ennyire előre...
Nagyon kicsike emberke vagyok még, de már oly sokminden történt velem. A legújabb bravúrom, hogy tökéletesre fejlesztettem a fenékre csücsülést. Akármilyen előzetes pozícióból úgy vágom magam a hátsómra, hogy abban nincsen hiba! Persze néha még az új pozícióban való játszás hevében annyira átszellemülök, hogy egy hírtelen egyensúlyvesztés következtében, (ahogy Apa mondja) koppolok. Ezért Anya (attól rettegvén, nehogy már ütődött legyen ez a gyermek), nem igazán szereti ha a kiságyamban játszadozom, hanem szívesebben tesz be az én kicsike, mobil, hálós, mackós dühöngőmbe :



Ezután a pici in medias res bevezetés után szép lassan elmesélem eddigi rövidke életem, de annál érdekesebb momentumait és természetesen minden fontosabb aktualitást.

Aztán majd lassan megnövök, és arról a bizonyos egyetemről is szó eshet...