Ákos! 
Olyan rég nem láttalak, de azért sokat gondolok Rád! Főleg tegnap, hogy lent voltunk a játszóterünkön. Szeretnélek köszönteni Téged is ezen a szép napon egy kis jelképes aprósággal:
Pussssssszz
Üzenet a dobozban:
" SZERETLEK, mint virslit a kutya,
ha más kislányért dobogna szíved,
megütne a guta!"
Az elmúlt napokban két dolog körül forgott a körülöttem lévő kis világ: Az egyik, hogy már majd felfalom a bútor darabokat is a lakásban a fájdalomtól, amit a szemfogaim növekedése okoz. Már éjszakánként is többször felrikoltok a fájdalomtól. Állítólag a szemfogak okozzák a legeslegtöbb problémát és ezek növekedése a legfájdalmasabb. Minden esetre nálam így van. Ennyit még nem kínlódtam egyetlen fogammal sem, pedig a többi sem volt mind leányálom. A másik dolog, pedig az, hogy napok (hetek) óta mást sem hajtok, mint hogy menjünk buszozni és villamost nézni. Valójában ez a szerelem akkor köttetett, mikor Apa szülinapjára elmentünk ketten ajándékot venni meg tortát rendelni. Anya nem akart autóval menni, mert akkor ölbe kellett volna cipelnie a városban üzletről üzletre, ezért babakocsiba rakott és busszal mentünk :) Azt mondta, megnézzük majd a villamosokat is. Rabul ejtették kicsi szívem és órákig nézegettem volna még... És hát azóta minden második gondolatom a villamosok körül forog. Ezt persze Anyáék kihasználják és jutalom számba megy a villamosnézés. Ha nem csinálod ezt, ha nem csinálod azt... ha nem fogdsz szót..., de ha jó leszel...
A hétvégén állítólag kiérdemeltem a villamosnézést, sőt még utaztunk is rajta Anyával, Apa meg értünk jött a végállomásra :)
Sőt, nagyon jó lehettem, mert még egy kis hintázás is belefért a hétvégébe!
Villamos, busz és vonatnézőben a Tiszain :)
Azta de klassz! Van piros és sárga villamos is!
A belvárosban a villanyrendőrnél. Órákig tudnám itt nézegetni a sok-sok buszt és villamost! Úgy látom most is épp jön egy!
Szálljunk fel rá! Légyszi-légyszi...
Idejét sem tudom mikor ültem benne utoljára! Nagyon jól esett egy kis játszóterezés :)
A fényes napsütés kicsit csalóka, hideg volt ám nagyon. Ezért is kellett a szkafander!
Pár luxnyi fény is csodára képes a szürke tél után. Egy kis napfény úgy kellett, mint egy falat kenyér.
Tusolás után, kisköntösben... Így jár, aki nyakig összekakálja magát! He-he!
=) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) =) = =) =) =) =) =)
