Csábos "kalapákos" !

Van egy fiú, nagyon csábos, sőt kalapákos, úgy hívják hogy Ákos, és nagyon mákos, mert a kicsi szívem vele páros!
Szóval Ákos baromi szexi volt az új kis kalapjában, hmmm, még az is lehet, hogy nekem akart tetszeni?! Kétségtelen. Hiszen ha nem így volna, akkor a banánját sem akarta volna velem megosztani. Pedig megkínált :) Majd rám mutatott s azt kiáltotta némán, TÉGED VÁLASZTOTTALAK!




Kisbarátosném, Emma baby avagy a potenciális sógornő jelöltem :)

Lógás a bölcsiből

Bőrgyógyász dokibácsi után nem vitt Anya bölcsibe, megkaptam szabadba ezt a napot :) Még a játszótérre is elmentünk és olyan jól esett újra ott lenni vele :D
Bárcsak minden napunk ilyen lehetne!

Bőrgyógyásznál

A pöttyök a nunikámon sajnos nagyon csúnyák lettek. A szerek, amiket a doktor néni irogatott föl rá, nemhogy segítettek volna, de még rontottak is a helyzeten. Először kaptam rá Castellani ecsetelőt, egy héttel később Pimafucort kenőcsöt, majd még egy héttel később Bactroban kenőcsöt... mint később kiderült csak kísérletezés volt :(
Anya már Betadin kenőcsöt is vett az itthoni Betadin oldat mellé, mert hogy okos ember tudja, a jód az mindent kinyír, mindegy neki, hogy baktérium, vírus, vagy gomba... Szóval ezzel "fertőtlenítettük" az egyre rondábbá váló pöttyhalmazt. Anya úgy gondolta, bőrgyógyászatra kell mennünk, ahová 2-3 hónapnál tart előre az előjegyzési időpont, szóval nem is volt kérdés, hogy magánorvoshoz megyünk. Anya kiválasztotta Szobeczki Zsolt dokibácsit és el is mentünk kedden reggel hozzá. Ő egy kevertkrémet ajánlott nekünk, ami két összetevőből áll: Mikogal krém (20g) és Advantan krém (15g). Nem akarom elkiabálni, de mintha kezdene szebb lenni tőle :)
Nagyon bízunk benne, hogy meglesz a hatása, bár dokibá azt mondta 2-3 hét szükséges lesz a gyógyuláshoz.
Sőt, azt is mondta, hogy a számon a bibi nem herpesz! Óóóó milyen jóóóóó, hogy megvettük azt a halom méregdrága herpesz elleni csodaszert, ppffff!
Szóval elköltöttünk egy vagyont a gyógyulásomra, háromszor mentünk vele orvoshoz, de már nem is tudom, lehet hogy négyszer is... de hát megvolt a tanulópénz ebben is, a tanulság, hogy bármi pici bőrprobléma is merül fel, rögtön bőrgyógyász magándokihoz kell vele menni, legfeljebb azt mondja túlaggódjuk, de legalább nem kezeljük félre, nem leszek kísérleti egér, és furcsán hangzik, de még olcsóbban is megússzuk.

A legjobb az egészben az volt, hogy nem kellett bölcsibe mennem, sőt Anya még a játszótérre is elvitt és csudajól éreztem magam!!!!

Tavaszváró

Pisi a bilibe

2011. március 15.-én, (még nem egész 22 hónaposan) nemzeti ünnepünk tiszteletére megtörtént, hogy életemben először belepisiltem a bilikébe! Apa-Anya annyira boldogok voltak, hogy szívesen megismételtem volna még sokszor az ujjongást kiváltó műveletet, csak a pisike fogyott el, hiába is erőlködtem nem akart több kicsorogni...
Youhhhoooohuuuuuuuhu-hu-hu! Elindultunk a szobatisztaság rögös útján :)
És hogy senki se gondolhassa, hogy mindez csak a véletlen műve volt, később, beteázva, megismételtem a műveletet. Az éljenzés s tapsvihar no meg persze a puszizápor akkor sem maradt el.
Sajnos a sok örömben van némi üröm is. Majdnem úgy néz ki a nunikám, mint a Túró Rudi csomagolása :o
Sajnos kijött rá egy pötty, aztán még egy. Ebből az egyik eltűnt, a másik nagyobb lett. De ráadásnak még megjelent még vagy 4-5 új is. Doktornénik(mivel már többen is látták) tanácstalanok, mi méginkább! Már többféle szert is kaptunk rá, de nem akar múlni :(
Ha dokinéni elkövetkezendő szere sem lesz hatékony, akkor bizony bőrgyógyász lesz a vége.
Ráadásul még herpesz is jött a számra, mindkét sarkába kb. ezekkel a pöttyökkel egy időben. A herpesz sem akar szűnni, pedig Anyáék már az összes létező reklám-kakát megvették (krémet is, tapaszt is), de egyik sem segít. Szóval zajlik az immunerősítés, meg jobb híjján a fertőtlenítés. Bízzunk benne, hogy elmúlik mihamarabb ez a beazonosíthatatlan pöttykórság! S addig is legyetek rám büszkék!!!!!!! Továbbra is okos vagyok és nagyon elbűvölő, mi több (egy ismerőstől idézek) "leendő szívtipró", és hangyapucukányit sem kevésbé egoista, mint annak előtte. Nincs mit tenni, ha a gének dolgoznak :)
A beszélőkém is egyre ügyesebb, már egészen hosszú szavakat is ki tudok mondani, mint pl. etetőszék, fürdőkád, babakocsi... stb. Így aztán már meglehetősen könnyen ki tudom fejezni akaratom.

Szombaton voltunk a városban villamos-nézőben is, pontosabban cipővásárlással összekötött villamos-nézőben. Végül cipő helyett szandált kaptam, vagyis nyitott cipőt, egyenlőre itthonra, aztán majd tavasszal kinti lesz belőle :)
Sarokdöntéses, keménykérgű, gyógycipellő ez is, mint a már kinőtt Dr. Leo szandikám, csak ez most SZAMOS Kölyök, mert Dr. Leo-ból egyáltalán nem volt a méretemben. A cipők pedig elég rondák voltak, így azt nem vettünk, Anya azt mondta majd hoz nekem azt is a dolgozójából, mert ott sokkal szebbek vannak. Most már megvan a méret, megveheti. Ki az a marha, aki több mint 10 ezret kiad egy csúfságért, ha már ilyen baromi drágák ezek a cipőcskék, legalább csinosak is legyenek. Bár ennyi anyagi befektetést megér, hogy egészségesen fejlődjön a lábboltozatom, s felnőtt koromban ne legyenek lábegészségügyi ill. hátgerinc problémáim.

Vásárlás:

Nagyszerelmem FIFI:

Mama doldozóba jár

Mama eljár dolgozóba és bizony nem könnyű ez senkinek. De Apa nagyon képzett az ellátásomat tekintve, így vele nagyon jó kezekben vagyok. Vurom Mama is besegít, ha úgy alakul :)

Bár már ezelőtt is számoltam tízig és ismertem a hét napjait, de mostanra ez a tudásom meglehetősen kifinomult. Nap mint nap számolom a napokat, hogy mikor jön Anya, a bölcsikében meg rengeteget telefonálok a Mamámnak. "Halo, szííja Mama! Tátá csi-hu-hu-hu!" Nagyon szoktam várni a csütörtököt, amikor Anya haza jön. Anya dolgozója nagyon messze van (Budapesten), így Anya utazik busszal is, csi-hu-hu-val is. Irigylem is érte, nagyon szeretnék menni vele én is, de valamiért nem lehet. Pedig ki szoktam Apának készíteni a csizmácskám meg a kabátot s egyebeket, hogy menjük el Anya dolgozójába, úgy mint ahogy néha az ővébe is elmegyünk, de azt szokta mondani, hogy nem mehetünk, mert Anya főnök bácsijai nem engednének engem oda be. Szóval a főnök bácsikat leszámítva, akik rendszeresen kölcsön veszik tőlem a Mamám, egészen klassz hely lehet az a dolgozó, mert Anya mindig hoz valami szupi játékot onnan nekem haza. Első alkalommal egy hatalmas Fifi babát kaptam, (mivel Miskolcon nem sikerült hozzájutni, így sokáig csak egy kicsike "pótfifim" volt, aki valójában Kankalin) hatalmas volt a boldogság, de Anyának még annál is jobban örültem! Néha azt kívánom, bárcsak Anya dolgozója is olyan közel lenne, mint az Apáé, amit az ablakból is látni :)

De azóta kaptam Playmobil játékokat is, ami legalább annyira kimeríthetetlen, mint a LEGO. De Anya úgy gondolja, a Lego még ráér, egyelőre elég a sok itthoni MegaBloks építkezni. Viszont Playmobil lovaskatonák még Anyáék gyerekkorából is maradtak, amivel imádtak játszani az unokatestvéreivel együtt, és ezek nagy kedvencek most itthon. Anya dolgozójában pedig rengeteg féle playmobil cucc van, évekig lehetne hazahordani őket... :)
Íme az új paletta: