Mama doldozóba jár

Mama eljár dolgozóba és bizony nem könnyű ez senkinek. De Apa nagyon képzett az ellátásomat tekintve, így vele nagyon jó kezekben vagyok. Vurom Mama is besegít, ha úgy alakul :)

Bár már ezelőtt is számoltam tízig és ismertem a hét napjait, de mostanra ez a tudásom meglehetősen kifinomult. Nap mint nap számolom a napokat, hogy mikor jön Anya, a bölcsikében meg rengeteget telefonálok a Mamámnak. "Halo, szííja Mama! Tátá csi-hu-hu-hu!" Nagyon szoktam várni a csütörtököt, amikor Anya haza jön. Anya dolgozója nagyon messze van (Budapesten), így Anya utazik busszal is, csi-hu-hu-val is. Irigylem is érte, nagyon szeretnék menni vele én is, de valamiért nem lehet. Pedig ki szoktam Apának készíteni a csizmácskám meg a kabátot s egyebeket, hogy menjük el Anya dolgozójába, úgy mint ahogy néha az ővébe is elmegyünk, de azt szokta mondani, hogy nem mehetünk, mert Anya főnök bácsijai nem engednének engem oda be. Szóval a főnök bácsikat leszámítva, akik rendszeresen kölcsön veszik tőlem a Mamám, egészen klassz hely lehet az a dolgozó, mert Anya mindig hoz valami szupi játékot onnan nekem haza. Első alkalommal egy hatalmas Fifi babát kaptam, (mivel Miskolcon nem sikerült hozzájutni, így sokáig csak egy kicsike "pótfifim" volt, aki valójában Kankalin) hatalmas volt a boldogság, de Anyának még annál is jobban örültem! Néha azt kívánom, bárcsak Anya dolgozója is olyan közel lenne, mint az Apáé, amit az ablakból is látni :)

De azóta kaptam Playmobil játékokat is, ami legalább annyira kimeríthetetlen, mint a LEGO. De Anya úgy gondolja, a Lego még ráér, egyelőre elég a sok itthoni MegaBloks építkezni. Viszont Playmobil lovaskatonák még Anyáék gyerekkorából is maradtak, amivel imádtak játszani az unokatestvéreivel együtt, és ezek nagy kedvencek most itthon. Anya dolgozójában pedig rengeteg féle playmobil cucc van, évekig lehetne hazahordani őket... :)
Íme az új paletta: