Megtörtént, hogy életemben először nyilvánosan, igen hangosan fejeztem ki nemtetszésem. Épp el voltam mélyülve a homokozó játékok között, mikor egyszer csak Anya fogott, kivett, leporolt, majd közölte, hogy megyünk haza. Hirtelen fel sem fogtam milyen merénylet van készülőben ellenem, 
de mikor be akart tenni a babakocsimba, rádöbbentem a kőkemény valóságra, majd minden porcikámmal ellenkezni kezdtem. Feszítettem magam amennyire csak bírtam, így nem tudott még csak beültetni sem, és természetesen olyan hangosan visítottam hozzá, hogy nem volt ember a közelünkben aki ne hallotta volna s ne gondolta volna azt, hogy valaki meg akar ölni...
Ez persze bevált, hiszen hirtelen Anyát is sokkolta. Aztán gyorsan felmérte a helyzetet, belenyomta a számba a gyümölcslével teli cumisüveget, ami ellen már nem tiltakoztam, mert persze hogy szomjas is voltam az izgalmas homokozás után.
Már csak a babakocsiba való berakást kellett Anyának kikreativizálnia! Aztán azzal győzött meg, hogy megyünk megnézni a vóvókat, galambokat meg a buszokat is. Szerencsére tényleg mindig van útban hazafelé két-három vóvó, néhány galamb és számtalan busz is.
Szóval ez a játszóteresdi nagyon bejött nekem! Pont mint a két lábon járás. Már egyáltalán nem közlekedem négykézláb. Bár még mindig kissé bizonytalan a járásom, mégis nagyon élvezem ezt az új dimenziót a helyzetváltoztatásaim közt.
