Lilypie Kids Birthday tickers

2010. december 30., csütörtök

Hanga-lakban


Olyan hosszú idő után ismét együtt játszhattam a kis barátosnémmal, Hangával!

Mostanában több megbeszélt program is meghiúsult betegség, rossz idő, vagy egyéb elfoglaltság miatt, de most újra találkozhattunk és ez engem nagyon boldoggá tett. Hangácskáék meghívtak minket magukhoz egy délután és sikerült is eljutnunk. Hangának annyi érdekes játéka van, hogy órákat ott tudnék tölteni! A Fifi baba csoda klassz!!! Szinte ki sem esett a kezemből, jelezvén Anyának, hogy egy olyat én is nagyon-nagyon szeretnék. Remélem Anya vette a lapot. Másik nagy kedvenc a babakocsi volt, ebbe még saját gömböcke fenekemet is bepasszíroztam, pedig igen szűkös volt és majd leszakadt a több, mint 11 kilóm alatt. Bár ilyen babakocsim nekem is van itthon, de az nem fémvázas, hanem műanyag, és már eléggé megviselt. Anya többször is megpróbálta nekem meggyógyítani, mikor eltörtem. Itt-ott össze van drótozva. Még működik és lelkesen tologatom is benne (ha megkapom) Gyuri babát és Pisti babát, meg mikor kit. A Hangáé viszont nincs föltéve, kéznél van és masszív, jó állapotban lévő kis kocsi. De van nekik bőven zenélőke, meg beszélő kütyü is. Hatalmas ’plüssállatpark’ és ’házimesekönyvtár’. Rengeteg kirakós, sok-sok baba, minden mi szem szájnak ingere… Szupi kis birodalma van, és nagyon rendi tőle, hogy megosztotta velem is. Erika a pocakomon keresztül próbált megfogni, fini kekszekkel és sütikkel, nem is kérettem magam :)
Csak Csabitól féltem kicsit, már régen láttam és most kicsit félelmetesnek tűnt. Pedig tudom, hogy Hanga apukája! Mégis. Ez van, mostanság elég távolságtartó vagyok, főleg a férfiakkal.
Nem is értem mit csodálkoznak ezen annyit az emberek, hiszen ez ebben a korban teljesen normális. Szóval egyáltalán nem vagyok beszari, csak normális ;)
Piszok jól éreztem magam, ezért is sérelmeztem annyira, mikor Anya be akart dugni a szkafanderbe. Eszem ágában nem volt még hazamenni, hiába is mondogatta, hogy Apa már vár! Nem hatott meg a dolog, én még szerettem volna mindent kipróbálni. De Anyafőnök olyan makacs, hiába is mondogatta neki Erika is meg Csabi is, hogy maradjunk még, Ő akkor is elhozott tőlük. Aztán mikor sétáltunk haza, azt magyarázta nekem, hogy nem illik a vendégséggel visszaélni és túl sokáig, későig maradni. Azt mondta, ne legyek telhetetlen, és elégedjek meg azzal az egy-két órácskával. A hosszas monológ után aztán megdicsért, mert hajlandó voltam a zebrától a saját lábamon hazasétálni.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése