Nagyon tetszettek, csak sajnos a hangos újjongásaim elriasztották őket. Ezért Anyával beültünk a fűbe, és azt mondta legyünk kicsit csendbe és csak figyeljünk. Jöttek is vissza a pipik. Anya csalogatta is őket: kot-kot-kot-kot-kotkotkotkodács!! Nagyon mókás volt. Még a szomszéd nénit is megtévesztette, annyira jól csinálta:)
Voltunk felfedező úton is, megkerestük a helyi kis játszóteret, míg Apa füvet nyírt. Persze a focizó gyerekek jobban érdekeltek, mint a játszótér egyéb elemei. De ami igazán lenyűgözött, az egy öreg motor volt. Úgy csodáltam, mintha valami csodagépezet lenne. Nagyon szerettem volna megfogdosni, de Anya nem engedte, csak nézegetni. A faluban minden gyermek illedelmesen hangosan előre köszönt: csóóóóóókolom! Furi volt, városban ez nem igazán jellemző. Amúgy mindenki nagyon kedves, főleg Anikó néniék. Grilleztek mindenféle húsokat az udvaron és minket is megkínáltak belőle egy jókora adaggal. Ott volt Rékababa is, aki épp betöltötte az első életévét. Most még csak ismerkedtünk, de majd hamarosan a kispajtásom lehet.
Remekül éreztem magam, hosszú órákat töltöttem a jó bükki levegőn. Aludtam is egy jót az udvaron a kocsikámban. Ezalatt Apa kertészkedett, a hagymákat gyomlálta... Anya pedig neki állt egy kis diót megtörni, mert egyébként rengeteg dió van ám, szerintem nem is fogják tudni mind megtörögetni, felhasználni, olyan sok.
Még itthon:
Már Bükkmogyin:
Hátul az udvaron:
Már én is ébren vagyok, engem se hagyjatok ki:
Csá szomszéd!
Szia Rékababa! Gyertek ide!
Apabogár-Maci, jó munkás ember! A kerti munkák s fűnyírás után kicsit megpihent. (:
[ Ilyenkor olyan csini :P ]
Indulunk haza. A szemeim csillogása mindent elárul, klassz volt itt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése