Névnapos

Eljött a nap, Liznyóca nevenapja!! Bár nem az az első, mégis ez az igazi első számomra, amit már fel is fogok valamellyest. Azt teljesen tökéletesen érzékeltem, hogy kaptam egy rakás ajándékot, és ez nagyon jó!

Az első névnapom gyakorlatilag teljesen egybeesett a keresztelőmmel, és akkor még csak fél éves voltam, így az annyira nem volt nagy jelentőségű, meg a keresztelés miatt el is törpült, de ez most már igazán klasszra sikerült. Anyáék vettek nekem olyan sós sütiket, kekszeket, ropikat, amiket mindig kétpofára tömök, ha vendégségben vagyunk és kiteszik,mert amúgy állítólag ez nem nekem való, ne egyek ilyesmit, de persze vendégségben egyikük sem meri ezt eltiltani. Szóval most kijárt itthon is, elvégre névnapos vagyok. Apa még kölyök pezsgőt is bontott, mondván hogy névnapja van! Jó ez a névnaposdi, ilyenkor úgylátszik, mindent szabad, amit máskor nem!

A délelőttöt Miskolctapolcán töltöttük. Ragyogó szép idő volt, még a nap is nekem sütött. Ott aztán hintáztunk, sétáltunk, kacsákat nézegettünk, kavicsot dobáltunk a tóba, halakat etettünk, békákat halgattunk... Olyan jól éreztem magam, hogy nagyon nem esett jól hazajönni. Még szívesen dobáltam volna a kavicsokat a hídról, még szaladgáltam volna, még mentem volna mókuskát nézegetni, még a gyerekekkel is játszottam volna szívesen, de Anya bejelentette, dél van, megyünk. Annyi mindent szerettem volna még és közben észre sem vettem, hogy mennyire elfáradtam.
Csak mikor beszálltunk az autóba, azonnal el is aludtam. Kinyúltam teljesen, és fel sem ébredtem mikor kiszedtek az autóból. Anya úgy ahogy voltam letett az ágyra és nyomtam tovább a szunyát, csak a kiscsizmát meg a kabátot, sapkát bontotta le rólam.

Ebédre az elmaradhatatlan vasárnapi húsleves és tejszínes-gombás csirke volt, kölyök ill. nekikvaló pezsgővel, de ők még boroztak is kicsit, állítólag az én egészségemre. Hát igen-igen! Ilyen bűnözős ez a névnaposdi, mondtam én! Bár úgy látszik nem csak nekem. :)

Ajándékba kaptam sok kis apróságot, meg néhány nagyobb volumenű dolgot is. (Szintetizátort, rajztáblát színes krétákkal, könyvet, kirakóst, kisbabát-nagybabát, hajót, diafilmet, farmon álő állatokat, pacikat, kiscsizmát, bölcsikébe benticipőt, télinadrágot, sapkát, kozmetikumokat.... nem is sorolom mert nagyon sok-sok mindent) Pedig ez csak egy névnap! De hát nincs mit tenni, a Nagymamámék ok nélkül is vásárlási kényszerben szenvednek, ha rólam van szó, hát még ha ok is van rá! Nemhiába én vagyok az első, és még egyelőre az egyetlen unoka. Mamáéktól bármikor találkozunk rengeteg dolgot kapok a játékoktól kezdve a ruhákon keresztül egészen a babakozmetikumokig mindent, amire csak egy ilyen kis emberkének szüksége lehet.

Szeretek náluk lenni, szaladgálni a hosszú folyosón, Mamának rendezkedni a konyhában, játszani az ottani játékokkal, meg a macival amit csak Papó tud megszólaltatni.

Mamáék is váltottak kábel tv szolgáltatót, így most már velük is tök ingyen tudunk telefonálni, mint Turai mamával, akit meg bepakoltunk a családi csomagunkba.
Itthon meg nem is nagyon tudom most, hogy mihez nyúljak. Szeretem Gyurikababát etetni, húrcolgatni, lovagolni rajta, babakocsiztatni. Csak Gyuribaba kacagásától Anya falra mászik. Annyi már a zenélő, vinnyogó kütyüm, hogy lassan boltot nyithatnánk belőlük. Imádom a sütifaló kincsesbödönkét, amibe ügyesen belenyomom már a legnehezebb csillag formát is. A szintetizátor nagyon klassz, mert nem csak a szokványos zongorahangon lehet megszólaltatni, hanem vannak rajta állathangok (barika, boci, kutyus, paci, kacsa, madárka) is, meg mindenféle-fajta demo-k, dobszólamok, tapsoló közönség meg juhééééézó... hát sokmindent tud. A legjobb, hogy kombinálhatók az egyes elemek és rögzíthető minden, majd visszajátszható a kreálmány. Nagyon szeretem. Ez hosszú ideig le tud kötni! A rajztábla is főnyeremény, ugyanis mostanság imádok tollal firkálni, így legalább ez kárpótol, mivel a toll csak addig az enyém míg észrevétlen elcsenem valahogy.

Hatalmas kincs, hogy megkaptam Anya lejárt bankkártyáját örökbe, tejlesen az enyém lett! Egy igazi bankkártya, öregeeem!!! A kishajó egy új fürdési kellék lett, amit Anya még tengeralattjáró funkcióval is felruházott, a már meglévő habtörő ill. cica-kacsa szállító funkció mellett. A zenét továbbra is imádom, az aktuális favorit a Csík zenekar. Valójában a hegedű nyűgöz le, de mindenféle más hangszer is bűvöletbe tud ejteni. No.1. daluk a Most múlik pontosan alias "Esz sze". Én ugyanis így hívom. Ez tényleg szerelem sorukat egyszerűsítve ez szerelem-re, avagy "esz sze"!

-Esz sze, mé! Mé! Esz sze méééé! (mééééééééég)

Bármennyiszer meg tudom hallgatni és mindig elkap ugyanaz a mély bűvölet, hogy lélegzetet sem veszek, ha meglátom a hegedűt. A néni hangja pedig táncolni ösztönöz. Ma szinte folyamatosan szólt a kedvemért délután ez a dal.

Bár nem névnapomra, de mostanság kaptam egy új, idézem : "bilis trónszék" -et is azért, hogy szokjam a bilikét, ismerkedjek vele... de én egészen másra használom. Lehajtom a tetejét és ráállok, hogy magasabbra érjek és rámoljam Anya asztalát.

****** * * * ******
Ezek a fotók mind-mind magukért beszélnek, nagyon szép kis nap volt ez a mai!!!! Köszönöm szépen a köszöntéseket, igazán jólesik. Isten éltessen minden ALÍZ-t nagyon soká!