26.-án pénteken már nagyon nagy izgalomban vártuk a délutánt. Anya a 16:28-as KÓCSAG IC-re vett jegyet. Apa kivitt minket a Tiszaira és alig vártam, hogy beérkezzen a mi vonatunk. Nem indult valami szerencsésen az utunk, ugyanis két perccel a vonat beérkezési ideje előtt közölték, a vonat előre láthatólag 80 percet késik. Pááájjjjng! Magyar Állam Vasutak nem csalódtunk benned!!! 
Anyáék gyorsan beálltak a pénztárba és kicseréltették a helyjegyet a következő IC-re. Aztán kimentünk a kocsiba és gyermekdalokat hallgattunk, míg eltelt az az egy óra várakozás. Így végül a 17:28-as SZINVA IC-vel tettem meg életem első vonatútját! Miután Apa felpakolt minket és elindultunk, Anya telefonált Kerinek és önmagához hűen nem bírta megállni, hogy meg ne tréfálja. Azt mondta neki, hogy sorry de felborult a teljes menetrend, most már ez az IC is késni fog, többet nem várunk a gyerekkel, utazás lefújva! Még azt is megvárta, míg Kerianyuból kijön a káromkodás, majd csak aztán közölte, nyugi már a vonaton ülünk útban Budapestre :)
A vonaton Anya szerint nagyon jól viselkedtem. Igazából két féle gyerek létezik a vonaton. Az egyik, mikor egész úton az agyadra mennek és azt kívánod, 'dugulj már el' , 'ülj már meg a seggeden' , 'szálljatok már le' ... A másik pedig mikor le se tudod venni róla a szemed, mert annyira aranyos, és csendben van, nem rikoltozik, nem taposgál a lábadon, hanem tündérien forgatja a szemét, nyugodtan figyelget és többnyire az Anyukája ölében ül. Na hát én ez utóbbiba tartozom! Még az utasok is mind dícsérgették Anyát, milyen jó ez a kislány! Persze volt ott egy 2 éves kisfiú is, aki 10 másodpercenként rohant el mellettünk, aztán utána rögtön a nagyija is. Ehhez persze sikítozott is, a nagymama meg kiabált rá, mindenki nagy örömére. Én nem hagytam magam elcsábítani a rosszalkodásba, bár Anya is igyekezett lekötni a figyelmem. Magunkkal vittük a Keresztaputól kapott mondókáskönyvet, ami egymaga egy órát kitartott. Kb. 20 percet rajzolgattunk is, egy jó negyed órát meg csak ücsörögtem Anya ölében, vonatfelfedezés gyanánt, szóval a maradék kis időt, ami ezek után még a 2 órás vonatútból maradt, igazán nem volt nehéz eltölteni, ekkor Anya elengedett, hogy egy picit én is szétnézhessek a vonaton. Én pedig csendben megnéztem magamnak az embereket, senkihez nem tolakodtam oda, csak egy néninek mosolyogtam vissza, miután már annyira rázta a fejét hatalmasokat pislantva nekem, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül!
A Keleti-pályaudvaron már nagyon várt minket Keresztanya és Zoli! Budapest, Budapest de csodás! ... Az első látnivaló rögtön egy trolibusz. De ez semmi, ugyanis mertóztunk is!!! Na hát az nagyon -nagyon szupi :) És az a hosszú mozgólépcső se semmi! Ki lehetett hallani a fejemből, ahogyan csattognak a fogaskerekek a sok élmény láttán! Csak ámultam és bámultam. Még a kis földalattival is utaztunk, ami nem csak nekem volt élmény, hanem Anyának is. Ez ugyanis eddig még az Ő életéből is kimaradt. Majd még egy nagyon picit gyalogoltunk is Keresztanyuékhoz, akik az orosz nagykövetség mellett laknak a diplomata negyedben, nagy biztonságban egy kis csinos lakásban. Bár már nem túl sokáig, ugyanis terveik szerint tavasszal Franciaországba költöznek és ott folytatják tovább az életüket.
Zoli hozta Anya táskáját, Keri Zoli táskáját, Anya pedig engem! Gyorsan megérkeztünk, ahol már várt minket Mathieu is, aki otthon maradt vacsorát főzni :)
Nagyon szeretek Keriéknél lenni, ott mindig az első pillanattól otthon érzem magam és felszabadultan teszem magamévá a lakás minden szegletét. Most sem történt ez mésképp, miután Anya kibontott a szkafanderemből, gyorsan rárohantam a fűszerekre, hogy én is besegítsek a vacsora főzésbe. Miután mind jól megszorongattak, megölelgettek, megforgattak, összehajtogattak, szépen megvacsiztunk. Zoli pedig előhúzott nekem egy nagyon szép gyermekkönyvet a táskájából.
Anyáék gyorsan beálltak a pénztárba és kicseréltették a helyjegyet a következő IC-re. Aztán kimentünk a kocsiba és gyermekdalokat hallgattunk, míg eltelt az az egy óra várakozás. Így végül a 17:28-as SZINVA IC-vel tettem meg életem első vonatútját! Miután Apa felpakolt minket és elindultunk, Anya telefonált Kerinek és önmagához hűen nem bírta megállni, hogy meg ne tréfálja. Azt mondta neki, hogy sorry de felborult a teljes menetrend, most már ez az IC is késni fog, többet nem várunk a gyerekkel, utazás lefújva! Még azt is megvárta, míg Kerianyuból kijön a káromkodás, majd csak aztán közölte, nyugi már a vonaton ülünk útban Budapestre :)A vonaton Anya szerint nagyon jól viselkedtem. Igazából két féle gyerek létezik a vonaton. Az egyik, mikor egész úton az agyadra mennek és azt kívánod, 'dugulj már el' , 'ülj már meg a seggeden' , 'szálljatok már le' ... A másik pedig mikor le se tudod venni róla a szemed, mert annyira aranyos, és csendben van, nem rikoltozik, nem taposgál a lábadon, hanem tündérien forgatja a szemét, nyugodtan figyelget és többnyire az Anyukája ölében ül. Na hát én ez utóbbiba tartozom! Még az utasok is mind dícsérgették Anyát, milyen jó ez a kislány! Persze volt ott egy 2 éves kisfiú is, aki 10 másodpercenként rohant el mellettünk, aztán utána rögtön a nagyija is. Ehhez persze sikítozott is, a nagymama meg kiabált rá, mindenki nagy örömére. Én nem hagytam magam elcsábítani a rosszalkodásba, bár Anya is igyekezett lekötni a figyelmem. Magunkkal vittük a Keresztaputól kapott mondókáskönyvet, ami egymaga egy órát kitartott. Kb. 20 percet rajzolgattunk is, egy jó negyed órát meg csak ücsörögtem Anya ölében, vonatfelfedezés gyanánt, szóval a maradék kis időt, ami ezek után még a 2 órás vonatútból maradt, igazán nem volt nehéz eltölteni, ekkor Anya elengedett, hogy egy picit én is szétnézhessek a vonaton. Én pedig csendben megnéztem magamnak az embereket, senkihez nem tolakodtam oda, csak egy néninek mosolyogtam vissza, miután már annyira rázta a fejét hatalmasokat pislantva nekem, hogy nem bírtam ki röhögés nélkül!
A Keleti-pályaudvaron már nagyon várt minket Keresztanya és Zoli! Budapest, Budapest de csodás! ... Az első látnivaló rögtön egy trolibusz. De ez semmi, ugyanis mertóztunk is!!! Na hát az nagyon -nagyon szupi :) És az a hosszú mozgólépcső se semmi! Ki lehetett hallani a fejemből, ahogyan csattognak a fogaskerekek a sok élmény láttán! Csak ámultam és bámultam. Még a kis földalattival is utaztunk, ami nem csak nekem volt élmény, hanem Anyának is. Ez ugyanis eddig még az Ő életéből is kimaradt. Majd még egy nagyon picit gyalogoltunk is Keresztanyuékhoz, akik az orosz nagykövetség mellett laknak a diplomata negyedben, nagy biztonságban egy kis csinos lakásban. Bár már nem túl sokáig, ugyanis terveik szerint tavasszal Franciaországba költöznek és ott folytatják tovább az életüket.
Zoli hozta Anya táskáját, Keri Zoli táskáját, Anya pedig engem! Gyorsan megérkeztünk, ahol már várt minket Mathieu is, aki otthon maradt vacsorát főzni :)
Nagyon szeretek Keriéknél lenni, ott mindig az első pillanattól otthon érzem magam és felszabadultan teszem magamévá a lakás minden szegletét. Most sem történt ez mésképp, miután Anya kibontott a szkafanderemből, gyorsan rárohantam a fűszerekre, hogy én is besegítsek a vacsora főzésbe. Miután mind jól megszorongattak, megölelgettek, megforgattak, összehajtogattak, szépen megvacsiztunk. Zoli pedig előhúzott nekem egy nagyon szép gyermekkönyvet a táskájából.
Zoli mindig gondol rám, olyan aranyos! 
Sőt, most szegény egy nagyon fárasztó munkahete után döntött úgy, hogy nem utazik haza, csak majd szombaton korán reggel, csak hogy még találkozhassunk. Anyának is jól esett ez a találkozás, pedig látta Zolin, hogy szegény mennyire kimerült már, és mégis ott volt velünk!!
Anyáék nagyon soká fennmaradtak még miután én lefeküdtem aludni. Iszogattak, beszélgettek, mint nagyon rég, amikor én még nem is voltam. Ők mindig számíthattak egymásra, és ez az ami sosem változik!
Másnap reggel megkíméltem a társaságot és nem 7 órakor keltem, mint szoktam, hanem csak kilenckor. Bár Anya egészen negyed tízig visszatartott az ágyban, gondolván, ilyenkor reggel minden perc számít, hagy aludjanak még Mathieu-ék. Aztán mikor kiszabadultam, természetesen mindenkit felcsicseregtem. Reggeli után felkerekedtünk és elmentünk az Állatkert Játszóházba. Na hát ez akkora (800 nm), hogy az összes miskolci játszóház elbújhat benne. Hírtelen azt sem tudtam mit csináljunk, mivel játszunk, hová menjünk. A játszóház varázsereje nem csak rám hatott, ugyanis épphogy csak bementünk, Mat-nek nyoma veszett. Már jó ideje nem láttuk hírét sem mikor Kersztanya elindult megkeresni. Ő bizony sineket épített a vonatnak. Olyan viaduktos komplex pályát épített össze, hogy a benti kisfiúk mind a csodájára jártak és miután továbbálltunk onnan, sokan gyorsan bírtokba vették. Mathieu úgy játszott, akár egy kisgyerek, mindent nagyon nagy átéléssel csinál, igazán játszik és nem csak megjátsza magát!! Ezért is vagyunk mi nagyon jóban. A játszóházban lévő összes anyuka tátott szájjal, irígységtől sárgulva figyelte őt- 'Bárcsak az én férjem is így tudna a gyerekkel játszani!'
Egy spanyol néni is ott játszott a kislányával, ahol mi, vele összebarátkoztunk. Nagyon tetszett neki a szöszi hajam, sokszor megsimogatta, megfogdosta :) Én meg mondtam neki: "SZÍ! SZÍ!" Ezt sokkal könnyebb mondani, mint hogy IGEN :)
Istenien éreztük magunkat! Eléggé zokon vettem, mikor Anya bejelentette, hogy itt a vége, megyünk haza. Mat is szívesen maradt volna még, mondta is Kerinek: ' Ez nagyon jó volt! Jöjjünk máskor is!' "De Mathieu ehhez kell egy gyerek is!" 'Nem baj, majd kölcsön kérünk!'
Otthon aztán finom ebéd, alvás, majd átjött Keresztanyu testvére Imi, és a felesége Klárika. Őket már az esküvőjük óta nem láttuk, nagyon örültek nekem. Olyan kedvesek, játszottak velem vacsoráig,
néztünk sok-sok SÜSÜ-t, majd részt vettek a fürdési szertartáson is. Szívesen játszottam volna még velük és szerintem ők is velem, de Anyafőnök alvást parancsolt. Bár szerintem csak azért, hogy neki mégtöbb ideje jusson a régi barátokra. Nehézkesen, de végül hajlandó voltam elaludni, a szokásos 5-10 perc helyett több mint 20 alatt. Imiék soká maradtak és mind együtt játszottak Mat Nintendoján. Anya nagyon jól érezte magát, főleg miután találtak egy olyan játékot, ahol Ő volt a nyerő :)
Korábban sok játékban csak az utolsó hely jutott neki tapasztalat híjján. Mathieu-nek annyi játéka van, hogy simán üzletet nyithatna. Ezek mind-mind megdobogtatják Anya szívét, már akkor nagyon megtetszettek, mikor először voltunk Keresztanyuéknál.
Engem valaki minden pillanatban elkényeztetett, rengeteg kedvességet kaptam, kaptunk. Anya is feltöltődött, kikapcsolódott kicsit, ezek a környezetváltozások mindenkinek jót szoktak tenni. Persze Apa már nagyon várt minket vasárnap haza, mert Ő meg a munka itthon maradtak Miskolcon. Pedig nagyon szívesen velünk tartott volna, ha nincsenek határidős munkái. Aztán mikor megjöttünk, legalább neki is volt indoka kicsit abbahagyni a munkát. Lovacskázott velem, megetetett, megfürdetett, szinte mindent Ő csinált. Már nekünk is hiányzott.
A fényképek még váratnak magukra picit, mert Anya nem vitt magával USB kulcsot, és még várunk a fényképekre. De majd hamarosan pótoljuk, érdemes kivárni, mert nagyon jók!
Sőt, most szegény egy nagyon fárasztó munkahete után döntött úgy, hogy nem utazik haza, csak majd szombaton korán reggel, csak hogy még találkozhassunk. Anyának is jól esett ez a találkozás, pedig látta Zolin, hogy szegény mennyire kimerült már, és mégis ott volt velünk!!Anyáék nagyon soká fennmaradtak még miután én lefeküdtem aludni. Iszogattak, beszélgettek, mint nagyon rég, amikor én még nem is voltam. Ők mindig számíthattak egymásra, és ez az ami sosem változik!
Másnap reggel megkíméltem a társaságot és nem 7 órakor keltem, mint szoktam, hanem csak kilenckor. Bár Anya egészen negyed tízig visszatartott az ágyban, gondolván, ilyenkor reggel minden perc számít, hagy aludjanak még Mathieu-ék. Aztán mikor kiszabadultam, természetesen mindenkit felcsicseregtem. Reggeli után felkerekedtünk és elmentünk az Állatkert Játszóházba. Na hát ez akkora (800 nm), hogy az összes miskolci játszóház elbújhat benne. Hírtelen azt sem tudtam mit csináljunk, mivel játszunk, hová menjünk. A játszóház varázsereje nem csak rám hatott, ugyanis épphogy csak bementünk, Mat-nek nyoma veszett. Már jó ideje nem láttuk hírét sem mikor Kersztanya elindult megkeresni. Ő bizony sineket épített a vonatnak. Olyan viaduktos komplex pályát épített össze, hogy a benti kisfiúk mind a csodájára jártak és miután továbbálltunk onnan, sokan gyorsan bírtokba vették. Mathieu úgy játszott, akár egy kisgyerek, mindent nagyon nagy átéléssel csinál, igazán játszik és nem csak megjátsza magát!! Ezért is vagyunk mi nagyon jóban. A játszóházban lévő összes anyuka tátott szájjal, irígységtől sárgulva figyelte őt- 'Bárcsak az én férjem is így tudna a gyerekkel játszani!'
Egy spanyol néni is ott játszott a kislányával, ahol mi, vele összebarátkoztunk. Nagyon tetszett neki a szöszi hajam, sokszor megsimogatta, megfogdosta :) Én meg mondtam neki: "SZÍ! SZÍ!" Ezt sokkal könnyebb mondani, mint hogy IGEN :)
Istenien éreztük magunkat! Eléggé zokon vettem, mikor Anya bejelentette, hogy itt a vége, megyünk haza. Mat is szívesen maradt volna még, mondta is Kerinek: ' Ez nagyon jó volt! Jöjjünk máskor is!' "De Mathieu ehhez kell egy gyerek is!" 'Nem baj, majd kölcsön kérünk!'
Otthon aztán finom ebéd, alvás, majd átjött Keresztanyu testvére Imi, és a felesége Klárika. Őket már az esküvőjük óta nem láttuk, nagyon örültek nekem. Olyan kedvesek, játszottak velem vacsoráig,
néztünk sok-sok SÜSÜ-t, majd részt vettek a fürdési szertartáson is. Szívesen játszottam volna még velük és szerintem ők is velem, de Anyafőnök alvást parancsolt. Bár szerintem csak azért, hogy neki mégtöbb ideje jusson a régi barátokra. Nehézkesen, de végül hajlandó voltam elaludni, a szokásos 5-10 perc helyett több mint 20 alatt. Imiék soká maradtak és mind együtt játszottak Mat Nintendoján. Anya nagyon jól érezte magát, főleg miután találtak egy olyan játékot, ahol Ő volt a nyerő :)Korábban sok játékban csak az utolsó hely jutott neki tapasztalat híjján. Mathieu-nek annyi játéka van, hogy simán üzletet nyithatna. Ezek mind-mind megdobogtatják Anya szívét, már akkor nagyon megtetszettek, mikor először voltunk Keresztanyuéknál.
Engem valaki minden pillanatban elkényeztetett, rengeteg kedvességet kaptam, kaptunk. Anya is feltöltődött, kikapcsolódott kicsit, ezek a környezetváltozások mindenkinek jót szoktak tenni. Persze Apa már nagyon várt minket vasárnap haza, mert Ő meg a munka itthon maradtak Miskolcon. Pedig nagyon szívesen velünk tartott volna, ha nincsenek határidős munkái. Aztán mikor megjöttünk, legalább neki is volt indoka kicsit abbahagyni a munkát. Lovacskázott velem, megetetett, megfürdetett, szinte mindent Ő csinált. Már nekünk is hiányzott.
A fényképek még váratnak magukra picit, mert Anya nem vitt magával USB kulcsot, és még várunk a fényképekre. De majd hamarosan pótoljuk, érdemes kivárni, mert nagyon jók!
Időközben meg is kaptuk a fotókat:
Keresztanyummal és Mathieuvel
A Hősök terénél
Palintázunk...
Állatkerti Játszóház
Folyik a munka, épülnek a sinek.
Játék a spanyol nénivel, ismerkedés a kislányával.
Móka, móka..
Elvan a gyerek, ha játszik!
Imivel könyvet nézegetünk.
Héj Anya, ez most komoly ! ?
Keresztanya nektek tényleg csak ilyen fürdőkádatok van?
Nem is volt rossz! Háháá!
Álmos " Apa pici hercegnője".
Imiékkel még játszunk kicsit!
Sajna muszáj elköszönnöm, Anya a főnök!
Klárika is fényképez minket :)
Pózolok!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése