Keresztanya nálunk

Kerianyu itt töltötte nálunk a hétvégét. Már nagyon vártam őt, mert Anya régóta mondogatta, hogy fog jönni és számoltuk, mennyit kell még aludni. Csuda jó volt! Gyerek zsivajra kiéhezve, szinte már a végtelenségig bírja velem a játékot. http://www.youtube.com/watch?v=C23t-Vw6OEc Jobb, mint a Duracell-nyuszi, bármennyit nyúzhatom, sosem fárad el, nem unja meg, nem adja fel, s érzem, mikor itt van én vagyok a középpont a legelső pillanattól egészen a búcsúzkodásig...
Keresztanya és Mat is olyanok, mint Mamáék, mindig kapok tőlük valamit. Most is kaptam nagyon klassz ajándékokat, de ami minden főnyereményen túltett, az az Imre bácsiék küldte réges -régi vonalas telefon! Piros, nagyon-nagyon szép! És ez nem ám játék!!! Egy igazi (még mindig működő képes) telefon, ami csak az enyém! Kerivel fel is avattuk. Beszéltünk rajta sokat, annyit telefonálgattunk, hogy majd megnézhetjük a számlát:)
Keresztanyu vásárolt nekem rengeteg helyes, jópofa matricát is, hogy feldíszítsük vele az én vadiúj, tűzpiros, hiperszuper telefonom. Anya és ő neki is láttak, hogy felöltöztessék telekészülékecském. Ragasztottak rá halacskákat, vízi világbeli lényeket, tündérkéket, farmbeli állatkákat... Aztán tettek még matricát más játékokra is, ez a ragasztgatás teljesen lekötötte őket, nagyon látványosan örültek maguknak. Hát még egymásnak! Pletyóztak rengeteget, meg miután én elaludtam, elkezdtek nélkülem mulatozni. Jelezvén nem tetszésem újra meg újra felébredeztem, most már ideje mindenkinek ágyba bújni. Aztán hajnal 4 órakor úgy döntöttem megkezdem a napot! "Gob, gob!" Emlegettem, s szerettem volna ismét nekiállni telefonálni, nyomkodni rajta a díszítéssel körített gombokat. "Gob, gob!" Anyának egyáltalán nem volt ínyére a szándékom, s nagy nehezen rábírt, hogy még alukálnom kell, mert még a telefon is alszik. És persze Keri is aludna, Apa is aludna, sőt még Ő is nagyon-nagyon szívesen aludna, ha én nem csicseregnék. Miután sikerült álmot csalni a szemeimre, meg lakatot tenni a csacsogómra, egész kellemesen s hosszan sikerült visszaaludni. Kerivel kb. fél kilencig szundikáltunk, csak Apa meg Anya keltek korán. Apamaci dolgozni, jelentést írni. Anyacica meg odatenni a vasárnapi húslevest, husit pácolni az ebédhez...
Kerianyu készített rólam rengeteg sztárfotót, Anya is kiélhette beteges fényképezési kényszereit. Keri elkezdett nekem franciául beszélni én pedig utánoztam őt. Ha kicsit közelebb laknánk egymáshoz, nagyon hamar megtanulhatnám a nyelvet. Majd megmondjuk Mathieu-nek is, hogy csak franciául beszéljen hozzám, meg hogy tanítson meg néhány francia mondókát.
Olyan gyorsan elszaladt a hétvége, jó lett volna megállítani kicsit az időt és még játszani Kerivel, szerintem sosem tudnám megunni! Kis vigasz, hogy következő hétvégén, ha minden jól alakul talán mi is eljutunk hozzájuk! Nagyon jó lenne, mert már szeretném látni nagyon Mathieu barátomat is! Ő sajnos most nem jött el hozzánk, mert más elfoglaltsága volt, de jövő héten játszunk egy nagyot! Arról nem is beszélve, hogy most utaznék először vonaton :)
Apa ugyanis nem jön velünk,mert annyi munkája van, hogy dolgozni fog, míg mi Anyával kalandozunk egy nagyot! Vonatozunk, metrózunk, juhhhééééé!! Már most nagyon izgatott vagyok! Apa fölpakol minket a vonatra, Mathieu lepakol, visszafele meg fordítva... Már minden le van zsírozva, Kerianyu még a jó időt is megrendelte nekünk. Amúgy sokan nem is tudják, hogy pl. egyetlen gyermekkel való utazásnál is lehet igénybe venni kedvezményt. 33%-os kedvezmény jár a gyermeket kísérő 1 vagy 2 felnőttnek. Nem kell nagycsaládosan utazni, mint régen, hogy járjon valami engedmény a jegy árból, csak utána kell nézni a dolgoknak. Szerencsére ilyen téren az én Anyukám elég alapos. És szeret mindent jó előre tudni, megtervezni, nemhiába mérnök.