Első nap a bölcsiben.

Noha ez egy enyhe túlzás, hiszen nem töltöttem még ott egy egész napot, de az első egy-két órácskát már igen. Hivatalosan januártól kezdjük meg a bölcsikét. De az én Anyukám ilyen téren a fokozatosság híve, s mivel van lehetőség menni a bölcsikébe játszóház gyanánt 300 HUF költségen, így elhatározta, innentől kezdve eljött az idő, hogy minden héten menjünk kicsit bölcsizni, majd egyre többet és többet. Úgyis itt az ősz, jön a rossz idő, játszótérre nem tudunk menni, de legalább nem otthon ülünk, hanem kispajtikkal játszunk. Arról nem is szólva, hogy már eleve a saját kis csoportomba (NARANCSSÁRGA CSOPORT) megyünk, így lassan megszokom Emese nénit, Elvira nénit és a kispajtikat is, akárcsak a játszótéren a gyerekeket és az anyukáikat.
Az öltözködést ugyan nehezen tűröm, de mikor bemehettem a csoportszobába, minden addigi bajom elillant. Csuda klassz volt!!! Remekül éreztem magam. Teljesen a sajátoménak éreztem a játékokat, nagyon lenyűgözött minden. Az külön tetszett, hogy Emese néni mondókázott a babóknak, és én mindegyiket ismertem!!! Még az udvarra is kimentünk, ahol annyi motor van, hogy össze se tudtuk számolni. Én persze igyekeztem az összeset kipróbálni, pedig némelyik egészen nagy volt és csak pipiskedve érte a lábam a földet...
Anya is elégedettnek tűnt, hallottam mikor mondta Apának a telefonba: "Én nem is kellettem neki. Teljesen föltalálta magát. Az úton haza meg félig ordított, mert nem akart eljönni!"
Ez így igaz, nem igazán esett jól a hazajövetel, pedig már én is álmos-éhes voltam... Na de itthon helyre állt a rend. És Anya is megnyugtatott, megyünk még máskor is leendő bölcsikémbe, a Katica Bölcsődébe :)