22.-én betöltöttük a 17 hónapot. Egyre nehezebb összefoglalni, mi minden is változott, fejlődött az életemben. De ha arra gondolok, hogy évek múlva, vagy akár évtizedek múlva milyen szívesen, mekkora örömmel és teli kíváncsisággal olvasgatnám ezeket a sorokat, akkor megéri az időt tölteni, s kicsit összeszedni a történéseket. Egyre többet és jobban gyakorlom önállóságom és akaratom. Bár ez utóbbival ezidáig sem volt gond! Egyre inkább használom kezdetleges, de igen dinamikusan fejlődő szókincsem a mutogatás és gesztikulálás mellett. Ezt Anya tökéletesen meg is érti, és rendkívül hamar dühbe gurulok, ha mégis megpróbálja velem elhitetni, hogy nem ért! Ezek a kis aljas húzások Anya részéről bizony nehéz pillanatok elé állítanak minket, akárcsak az én kis stiklijeim, mikor a határaimat feszegetem, vagy mikor szelektálódik a hallásom, vagy mikor CSAKAZÉRTIS...
Mozgásomat tekintve nagyon ügyes vagyok, bár pont ezen felbátorodva egyre többször mérem el a helyzeteket és KOPP-PUFF-HOPPÁ... megis van a baj, a kisebb bibik mondhatni teljesen beépültek a mindennapjainkba.Azt hiszem a leggyakoribb kifejezés, amit minden nap hallok az: "Alízka, NEM SZABAD!"
Jajj!Dehogynem! Szabad azt, majd én megmutatom nektek, hogy hogyan kell! És kész is a konfliktus.
Az általam emlegetett leggyakoribb kifejezés pedig a : "nem-nem" jellegzetes gyors fejrázogatással párosítva, majd sikítással kiegészítve, ha esetleg az előbbiek kevésnek bizonyulnak annak megértéshez.
Naponta már csak egyszer alszom 2-3 órát, de volt már hogy majdnem 4-et is!Az étvágyam tökéletes, meg is kaptuk a bölcsikében, hogy milyen "erős", "combos" kislány vagyok. Minden nap eszem gyümölcsöt-zöldséget-húst-babatejet, ez standard, és ezek vannak kiegészítgetve mindig valami mással. Kedvenc húsom a hal, de szeretem nagyon a virslit is, párizsit, sonkát, zöldségből és gyümölcsből majdnem mindegy hogy mit kapok, tejtermékek közül a joghurt a nyerő, a krémtúró (valójában ezeket kapom cukros édességek, csokik helyett "édesség" gyanánt), a sajt és persze maga a tejcsi. A cici még mindig hiányzik néha, de már beletörődtem, hogy a régi szép idők többé nem térnek vissza.
Az idegenekkel egyre kevésbé vagyok barátságos, az ismerősökhöz pedig egyre jobban ragaszkodom. Mindkét Mamának dobálom a puszikat a telefonba. Kedvelem az ismerős gyerekeket a játszótérről, szeretek nagyon hintázni és motorozni is egyre ügyesebben tudok. A bogarászásom sem hagyott alább, mindent felszedek, megvizsgálok és nagy kincsként kezelek (pl. kupak, gyufaszál...), pedig Anya szerint ezek szemetek. Ez a második leggyakoribb konfliktusforrásunk.
Rajongással figyelem a Holdat és a csillagokat, mikor már besötétedik, ezért mostanában Anya Holdas-csillagos meséket sző nekem estére, hogy elaludjak.
A zene iránti szeretetem sem hűlt ki,
szinte minden nap hallgatunk valami gyermekmuzsikát.Azt, hogy szép vagyok, már nem is mondom, hiszen a fotók mind magukért beszélnek, azt pedig, hogy okos is, tényleg szükségtelen említeni, hiszen ez a tulajdonságom genetikailag kódolt. Nem megvehető, sem tanulható, egyszerűen velem született, véremből fakadó, TÉNY. Talán pont az inteligenciámnak köszönhető, hogy már igen korán jelentkeznek nálam a dackorszak csírái, sőt néha elég komoly hajtásai is...
Legkedvesebb barátnőm Hanga. Ő is rendkívül okos kislány és ő már beszélni is sokkal folyékonyabban és összetettebben tud. A szüleink is nagyon kedvelik egymást. Oly annyira, hogy Csaba bácsi és Erika néni voltak a szüleim esküvőjén a tanuk. Sajnos nem tudunk nagyon gyakran találkozni, hiszen mindkettőnk programokkal teli családba született, de azért igyekszünk és minden lehetőséget megragadunk:)
Már nem növök, hízok olyan kirobbanó ütemben, de már nem is kell.
A látványos növekedés ideje lejárt, most már csak szép apránként, annak rendje és módja szerint gyarapodom. Jelenlegi ruhaméretem 86-os, cipőméretem 20-as. Pontos testsúlyom sajna nem tudjuk, annyi tény, hogy valahol 10 kg felett van. Külső tulajdonságaimmal, mint pl. a kék szemeim és a szőke hajam, sokkal inkább Apára hasonlítok, míg belső tulajdonságaim zöme pedig inkább Anyára ütnek. Azt, hogy ez a fajta tulajdonságeloszlás előnyös-e vagy sem, ítélje meg ki-ki maga, nekem nem tisztem eldönteni. Viszont ha belegondolok, hogy a szüleim jó tulajdonságainak ötvözete bármilyen arányban is öröklődtek át, mindenképp jó esélyem van akár a világot is megváltani! Hát reszkess világ, jövök!!
