2011. augusztus 12.-én megtörtént a várva várt esemény! Keresztanya és Mathieu örökre összekötötték az életüket. Nagyon nagy izgalommal várta az egész család és a barátok mind ezt a nagy napot. Kicsit félt is tőle mindenki, aki nem francia, hiszen ezzel a döntéssel egy másik is együtt jött: Franciaországban folytatják a közös életüket. Jóó-jóó, mindenki tudja, hogy találkozni fogunk ugyanúgy és hogy igyekeznek majd gyakran hazajönni és persze mindenki készül ki hozzájuk is, de akkor is megszorul az ember gyomra...
De nézzük inkább az esküvő boldog pillanatait. Az Aquamarina Hotel és Rendezvényhajón volt mind a szertartás, mind a vacsi és a lagzi is. Nagyon hangulatos hajó ez, én speciál baromira élveztem a fedélzeten való rohangálást :P
Bár nagyon sok volt a furcsán beszélő idegen arc, azért volt akinek meg tudtam kapaszkodni a kezében. Klári volt a legkedvesebb menedékem, őt sokat navigáltam ide-oda a hajón. De Zolit és Imit is felismertem ám, Keresztanya keresztanyukájával meg nagy bratyizásba fogtam :)
Majd az asztaltársaságunkkal kollektíven megállapítottuk, hogy tök jó fejek ezek a franciák!
Mathieu mamája nagyon kedves néni, a furcsa bajuszú bácsi meg roppant vicces és mindig engem szeretett volna fotózni :D Hát igen kérem, így van ez, ha az ember gyönyörűséges.
Na de hát Kereeeesztanyaaaa! Ő aztán lélegzetelállító volt!!! Bizony ám! Az én Keresztanyukám csodaszép kis mennyasszony volt! És én lehettem az ő kis koszorúslánya :)
Nagyon izgatott voltam a feladat ellátása miatt, sokat sürögtem-forogtam otthon azt szajkózván, hogy Alízka koszorús lány lesz, hercegnős ruhába, Keresztanya és Mathieu esküvőjén, a Dunán! Aztán mikor eljött a nagy feladat, kissé félve indultam meg, mert azt hittem Keresztanya nem is fog utánam jönni, de mikor Ő megindult én is elindultam és szépen végigvonultam az anyakönyvvezetőig a csodaszép kiskosarammal a kezemben, baromi büszkén, és boldogan, hiszen minden csillogó szempár ránk szegeződött! Szóval ügyesen és büszkén láttam el a rám bízott feladatot.
Sőt igyekeztem maradandót is alkotni: úgy álltam fel az anyakönyvvezető mellé a székre a szertartás alatt, mintha betanították volna nekem :) Onnan persze tökéletesen láttam Keresztanyáékat, akik mindeddig a manőveremig háttal ültek nekem, pedig én nem a hátukra voltam kíváncsi, így előre mentem és megoldottam magam :)
Aztán persze igyekeztem az összes lufit valamilyen módon magamévá tenni, mindenkinél kikönyörögtem legalább egyet, hogy szedjen nekem. A végén persze szinte semmi lufi nem maradt, mert élveztem elengedni őket :P
A vacsi fini volt, a névkártyák meg nagyon klasszul sikerültek. Mindenkinek volt benne egy a párral közös fotó is, nekem ezek nagyon-nagyon tetszettek. Még az Anyáét és az Apáét is magamévá tettem.
Olyan sokat rohangáltam, mászkáltam fel mindenre, ahová csak tudtam, hogy igen hamar kitapostam magamból a kilómétereket. Az előétel és a leves után gyakorlatilag nem sokkal be is aludtam. (Aminek Anyától jobban talán senki nem örült :P )
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése