Fal,ülés,fagyi és a többiek…

Már megint történt velem jó sok minden. Anyáék leszigetelték 5 centi vastag hungarocellel a külső falat belülről…

Így mondanom sem kell, hogy 2napos korlátozásaim voltak a lakásban. Szerettem volna mindig közelebbről szemlélni a dolgokat, de hiába toporzékoltam. Mivel maradt még a festékből, Anya kiadta a feladatot Apának: fesse le végre a fürdőszoba még megmaradt kékségeit. Apa most épp azt csinálja : ) mi pedig Anyával gépelünk és joghurtozunk…

Kaptam végre egy új 6 fokozatban dönthető gyerekülést (brűsülést), hiszen az eddig használt bébihordozóból enyhén szólva már kilógok. És a súlykorlátja is csak 9 kg-ig van. Az új pedig már 9-25kg-ig! Apa szeretett volna valami lányszínűt, de sajna egyáltalán nem volt már abból a típusból, amit kinéztek, így közös megegyezéssel egy fekete-zöld verzió mellett voksoltak. Azt már szinte meg sem kell említenem, hogy a szüleim már megint leégettek. Folyton csinálják a feszkót. Szegény eladó teljesen rosszul lett tőlünk. Ezt persze mindketten hihetetlenül élvezik (zsák a foltját), szeretnek bizonyos embertípusok idegein táncolni! Azt hiszem most rendkívül finoman fejeztem ki magam. Na mindegy. Van végre a súlyomnak, koromnak, méreteimnek megfelelő gyerekülésem. Kell is, mert már a húsvétnak így nem indulhattunk neki.

Apropó! Húsvét! Valaki adjon már Anyának egy falinaptárt! Ha lehet, akkor olyat, amibe a névnapok is benne vannak. De nem boltban is vehető lapozgatós kell! Hanem ami pl. a Nők Lapjában meg ehhez hasonló újságokban szokott lenni újévkor… Olyan, amit az emberek tipikusan a budiba ragasztanak ki. Bármikor ránézhetős naptár nélkül szegény Anya úgy érzi magát, mint mikor az ember otthon felejti a mobilját. És hát azzal is csak most szembesült a pénteki bevásárlásnál, hogy itt van a nyakunkon a húsvét.

Általános vasárnapi menünk: kimaradhatatlan húsleves, rántott hús vagy sült hús vagy pörkölt vagy… meg valami savanyú! Ma sem volt másképp (pöris változatban), na de nem is ez a lényeg, hanem a fagyi! Anya vásárolt két Cornettot, magának mascarponés-erdeigyümiset, Apának meg csoki-vaníliásat, ebéd utánra. Mikor elkezdték enni, szó szerint kinéztem a szájukból, szinte csorgott a nyálam és úgy táncoltam érte kinyútott nyelvvel, mint a maci a nyíregyházi állatkertben. Apa nem bírta és megkóstoltatta velem. Anya kis híján agyvérzést kapott. Na hát, el se tudom mondani mennyire ízlett és mekkora kunyerálásokba kezdtem hírtelen! Az Apáé ízlett jobban és Apától könnyebb is volt szerezni újabb és újabb nyalintásokat...

Túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy rákaptam a fagyira (: