ALEX

2014.02.14.-én megszületett az öcsém Turai Alex Levente. A Levente nevet én adtam neki :)
Igazán szép kisfiú!

Sorozatkép

A nagy korcsolyázás

Még novemberben a névnapomra megkaptam az összes Bogyó és Babóca mesét dvd-n, és van egy epizód, amiben korcsolyáznak a kis bogárkák. Ettől a pillanattól ott bújkál bennem a vágy, hogy én is korcsolyázzak. Csúszkáltam zokniban itthon s azt mondogattam, hogy korcsolyázom. Anya meg is ígérte, hogy majd elmegyünk korizni és igazi korcsolyával megtanít csúszni a jégen...

De sajnos jöttek a betegségek. A vágy persze nem hagyott alább, sőt sokszor így vettem be a gyógyszert is, hogy ha beveszem hamarabb meggyógyulok és ha meggyógyulok, mehetünk korizni...

Ma jött el a nap, hogy végre korit kaptam a lábikómra és kipróbálhattam magam a jégen.

Olyan nagyon megtetszett a dolog, hogy nagyon nagy sírás lett a vége, mikor már jönni kellett haza.
Mikor kiszálltunk itthon az autóból, még sokáig úgy mentem, mint akinek még mindig kori van a lábán. El is döntöttem, jégtáncos szeretnék lenni :)

Skarláttól az új évig

Szép nagy bölcsis bogyó lettem, akinek már hamarosan az oviválasztáson kell gondolkodni. Szépen beszélek, néha már csúnyán is, tök jókat szólok, növök, mint egy nyári záporos gomba, szoba tiszta vagyok, profi módon kezelem a számítógépet, a TV-t, a DVD lejátszót, a telefonokat... Kezdek válogatós lenni. Nem ismerek magasságot, amire csak bírok felmászok. Ügyesen lépcsőzöm. Imádok énekelni, nem is csinálom rosszul ;) Szívesen nézem Fifit, Dórát, Bogyó és Babócát... Szeretem magam kifesteni, a tükörben bámészkodom, tetszem magamnak nagyon. Sokat rajzolok, firkálok. Apa a mindenem!!!

Szeptember óta úgy lepattantunk innen, mint a zománc. Most már illenék valamicskét pótolni a sok hiányosságból. Pedig történt itt annyi minden, hogy már nem is emlékszem pontosan...
Anya továbbra is Szerbiában dolgozik, de már egy másik területen, ez valamivel messzebb van. Apa túl van a habilitációs védésén, szóval "Dr. debil" lett, így köztünk szólva :) Anya sokat melózott, hogy a védésre meghívott sok okos néni és bácsi mind jót tudjon falatozni, ha már megtisztelték Apát a jelenlétükkel. Én is próbáltam neki segíteni a sonkatekercsekben, de míg szundikáltam, szinte mindent megcsinált.Majd még a doktorandusz lányokkal készítettek szendvicseket is.
Októberben Anya, novemberben pedig az én névnapomat ünnepeltük.


Itt járt nálunk Zoli és Keresztapuék is.November 28.-a óta pedig nem jártam bölcsibe egészen január másodikáig. Még a Mikulás bácsi is betegen jött, de azért örültem neki.A betegség egy fülgyulladással kezdődött, a fülészeten kis híján felszúrta a dokibácsi a jobb fülem. Majd jöttek rám hólyagok, amire a doktornéninkkel ellentétesen dolgozó doki, akihez Apa elvitt, azt mondta ótvar. Anya persze végigbőgte a hír hallatán az estét, kint szerbföldön, de a hazautat is. Azt sem tudta mi az, vagy mi fán terem ez a borzadáj... Persze a fülecske nem igazán javult, a hólyagok sem úgy tűntek el, ahogy szerettük volna. Ráadásnak lett belőle egy kötőhártya gyulladásunk is, amit azzonnal nyakoncsíptünk Tobrex szemcseppel, mert ebben már Anya profi. Már volt korábban is nyuszi szemem és akkor kikupáltuk magunkat a kötőhártya gyuszi bakteriális, vírusos és allergiás tüneteiből ill. kezelési alternatíváiból. Az enyém egyértelműen bakteriális volt, ezt a váladékból a legkönnyebb megállapítani. (Bakteriális fertőzésnél sárgás-zöldes, gennyes váladék jelentkezik, amely beszáradva a szempillákat is összetapaszthatja. Vírusfertőzésnél bő, tiszta, vizes váladék figyelhető meg, valamint erős könnyezés. Allergiás reakciónál áttetsző, nyákos a váladék, és apró, fonal darabra emlékeztető hám sodralékok is láthatók lehetnek a kötőhártyán.)
De ez még mindig csak a kezdet volt. Itt még ótvar-gyanúsak voltunk. Anya persze nekiesett minden szakirodalomnak, hogy akkor mivel is állunk szemben és hogyan is szabadulhatunk meg tőle. Viszont menet közben nagyon felszökött a lázam, elkezdtem nagyon csúnyán köhögni és a hasamra is panaszkodtam... így újra orvoshoz mentünk, ahol összetalálkoztunk egy bölcsis kispajtásunkkal. Anyukája beszámolt, hogy hát nekik volt egy nagyon csúnya szájfertőzésük, majd menet közben átestek egy skarláton is! Na erre felkaptuk mind a fejünk, hiszen ez legalább olyan borzasztóan hangzik, mint az ótvar. Éva néni elmesélte, hogy a keresztfia a fenti bölcsikébe jár és ott tombolt végig a szájfertőzés, rengeteg kisgyermek kórházba került, mert kiszáradtak.
Nekünk doktornéni nem mondott szinte semmi hasznosat, csak hogy gyulladt a torkom, írt antibiotikumot, aztán ha felszedem, mehetek bölcsibe. Anyát persze nem hagyta nyugodni ez a skarlát dolog, így otthon gyosan ennek is megpróbált utánna nézni. S mikor meglátta, hogy mik is a tünetek, jött az újabb sokk, hogy nem is ótvaros vagyok, hanem skarlátos! A tipikus "málna-nyelv" minden kétséget kizárt.Anya vissza is akart vinni valami komolyabb orvoshoz, de mikor olvasta, hogy a skarlát is baktériumfertőzés, így a mandulagyulladásra felírt Augmentin szirup igazából erre is jó, nem rángatott sehová. Másnap viszont tele lett a szám gennyes hólyagokkal és belobbant a teljes ínyem. Ekkor Éva néni szavai csengtek Anya fülébe, hogy milyen is volt Emmácska szájfertőzése... Ismét orvos. (Két hét alatt kb.8-szor voltunk.) Mikor meglátta a doki, jött a pánik. Mivel egy bölcsödén már végigsöpört a betegség, ezt felismerte, a skarlátot még mindig nem, arról Anya tájékoztatta. Ekkor még nagyobb lett a pánik. Először azonnal kórházba akart küldeni, majd lassan elkezdte magát nyugtatni. Végül az lett, hogy felírta azokat a szereket (ISOPRINOSINE 50mg/ml szirup és egy VAGOTHYL hüvelyoldat ), amiket a kórházba került gyerekek is kaptak és azt mondta, ha két nap alatt nem javulok, elkezdjük az injekciózást és ha az sem hat két nap alatt, akkor kórház. Azt persze mondanom sem kell, hogy a lázam is az egekben volt.
A hüvelyoldat, pontosabban nyálkahártya fertőtlenítő kiváltásakor jött az újabb síróroham, baromi ciki ilyesmit kiváltani egy kisgyermeknek, odahaza pedig nekem, mert iszonyú érzés. Torkom szakadtából visítottam, mikor kente Anya vele az ínyem. Nem is csoda, hiszem Anya épp ínyén kipróbálva majd a plafonra ugrott kínjában, annyira borzalmas. És akkor ezt egy egyébként is iszonyú érzékeny, beteg, hólyagos ínyre kenegesd naponta többször. Szabad vagy sem, de Anya minden "étkezés" előtt kb. háromnegyed órával fájdalom csillapítót adott. Így tudtam inni valamit és enni is, ha csak pár iciri-picirire szelt falatkát is. Majd tiszta vízzel kimosta a számat és bekente a fertőtlenítővel. Így az sem fájt annyira, mint egyébként, de az irtó kellemetlen ízét így is el kellett viselni. Közben be lett tanítva a műveletre Apa is és Vurom Mama is, mivel Anyának vissza kellett menni dolgozni. Nehezen, de elindultam a gyógyulás útján, ami a fájdalom csillapítók nélkül tuti nem így végződött volna. Még szerencse, hogy a sok okos doki végzett orvosi egyetemet, s nem Anya. Ezt a fájdalom csillapítás dolgot meg nem tudom miért nem merik mondani, egy egyszerű Nurofen szirup is megteszi, ha jó időben van beadva, és mégsem szárad ki az egyébként is megterhelt szervezet. Az pedig egyenesen szánalmas, hogy manapság egy ilyen "letűnőben" lévő betegséget, mint a skarlát, egy orvos nem ismeri fel.
A szent estét már nagyon jó kedvvel töltöttem, hólyagmentes szájjal. Igaz karácsonyra meg Anya esett haza lázasan a munkából, de nem hagyta el magát. Fini kajcsival vártuk Őt haza, s mikor megdícsérte - "Hmm, nagyon finom lett Apa!" - akkor én tudatosítottam benne - "Igen! Apa nagyon sokat dolgozott!".

Mivel ennyire betegesre sikeredett az év vége, nem mentünk senkihez karácsonyozni és nem is fogadtunk senkit. Csak hármasban ünnepeltünk. Rengeteg ajándékot hozott nekem a Jézuska, este 11-ig csak bontogattam őket. A nyaklánc nagyon nagy kinccsé vált. Hiszen ezidáig Anya egy régi hajpántja volt a nyakláncom, ami ki nem akart esni a nyakamból. De ez az igazi A-lízkás nyaklánc nagyon tuti, még fürdéskor is rajtam kell legyen! Máskülönben hiszti, és egy önelégült face mégiscsak jobban áll :P Sajnos nagyon hamar elteltek a napok és Anyának ismét vissza kellett mennie dolgozni. A szilvesztert sajnos külön töltöttük, Apával kölyökpezsgőztünk. Anya 4.-én végre ismét hazajött és most 3 hetet marad is itthon :)

A skarlátról:
SKARLÁT, magyarul vörheny. Még ma is mágikus hatása van ennek a szónak, talán nem is véletlen. Pedig ma már közel nem azt jelenti skarlátosnak lenni, mint 50 évvel ezelőtt. Az oltásoknak köszönhetően a régen oly rettegett, gyakran halálos kórok többsége majdhogy teljesen eltűnt: nincs ma már (legalábbis nálunk és a fejlett országokban) többek között torokgyík, járványos gyermekbénulás, szamárköhögés; eltűnőben van a kanyaró, a mumpsz és a rubeoa is.

Korábbi generációk idején a skarlát gyakorta igen súlyos lefolyású betegségként jelentkezett, következményeként viszonylag gyakran fordultak elő komoly szövődmények és a skarlátot követő ún. utóbetegségek. Mindezek következtében a skarlátos betegeket rendszerint kórházban kezelték, és mind a betegre, mind pedig környezetére igen szigorú járványügyi rendelkezések vonatkoztak.
Napjainkban általában szelídebb betegségként jelenik meg, de semmiképpen sem szabad lebecsülni a kórokozót, a Streptococcus pyogenes nevű baktériumot, amelynek egyes, bőrkiütések keltésére is alkalmas törzsei okozzák a skarlátot. Ez a baktérium számos más fertőző betegséget is okozhat: pl. leggyakrabban torokgyulladást (streptococcus angina), középfülgyulladást, tüdőgyulladást, sebfertőzéseket, véráramfertőzést (szepszist), gennyes agyhártyagyulladást (meningitis), kötőhártyagyulladást (conjunctivitis). Nagyon fontos, hogy a beteg ezekben az esetekben is időben orvoshoz kerüljön, és megfelelő antibiotikum-kezelést kapjon, lehetőleg penicilint!
A skarlát kórokozója a toxint (erythrogén toxint) termelő Streptococcus pyogenes baktérium. Az erythrogén toxin ellen a fogékony szervezetben még nincs ellenanyag, így alakulhat ki a jellegzetes bőrkiütés és maga a betegség. Védőoltás nem áll rendelkezésünkre.

A betegség főleg a hideg évszakban jelentkezik, és leginkább a 3-10 éves korcsoportot érinti. Elsősorban cseppfertőzéssel terjed. A lappangási idő kb.2-8, átlagosan 3 nap. A tünetek hirtelen kezdődnek, hidegrázás, torokfájás, nehéz nyelés, hányás, hasi fájdalom jelentkezik. A láz magasra szökik, elérheti a 39,6-40 oC-ot is. Jellemző az intenzíven gyulladt torok, a tüszős mandulagyulladás , az állkapocsszögletben elhelyezkedő nyirokcsomók fájdalmas duzzanata. A nyelv rendszerint eleinte fehéren bevont, de a hegye és széle élénkvörös. Néhány nap után a lepedék letisztul, így a nyelv vörössége és szemcséssége láthatóvá válik, ez az úgynevezett málnanyelv-tünet. A lágy szájpad és a nyelvcsap ödémás, vörös, gyakran apró pontszerű bevérzésekkel tarkított. Legkésőbb 3 napon belül jelentkeznek a bőrtünetek a nyakon, hason, mellkason, majd a végtagokon. A kiütés igen apró elemekből áll, mely a bőrt vörösen pontozottá, kissé érdessé, grízes tapintatúvá teszi. Meg kell azonban említeni, hogy napjainkban gyakran csak nagyon diszkrét, szegényes bőrtüneteket látunk. Előfordul, hogy a kiütés csak a lágyékhajlatra korlátozódik. Az arcon nincs kiütés, de kifejezett lehet a lázrózsa és a száj körüli enyhén sárgás sápadtság.

Kezeletlen, szövődménymentes esetben a láz 3-5 napig tart, megfelelő antibiotikum-kezelésre 1-2 nap alatt megszűnik. Ezzel egy időben a kiütés és a torok gyulladása elhalványodik. Lehetséges, hogy a gyógyulást követő második, esetleg 3-4. héten hámlás figyelhető meg, mely az arcon és a törzsön finom, a talpon és a tenyéren nagy, lemezes jellegű.


Egyébként durva, de az ótvart is streptococcus baci okozza, s mikor ez felmerült nálunk, nem kaptunk rá antibiotikumot. Csupán a bőrtüneteket kellett Betadinnal kennünk. Pedig ha már akkor megkapjuk az antibiotikumot, lehet nem is durvul el ennyire ez az egész.

Minden esenre bízzunk mind egy szebb és jobb esztendőben! Boldog új évet kívánok mindenkinek, aki ezúton olvassa a kis életutamat! Puszi: Lizi